Tudományszervezési Tájékoztató, 1973

2. szám - Szemle

Számarányuk az összes tudományos kutató %-ában 1970-ben 1971-ben Kutatóintézetekben 9,8 % 25,0 % ebből : az MTA intézeteiben 8,2 % 37,1 % Ipari tárcák /és NÉM, КРМ/ intézeteiben 8,2 % 18,1 % Egyéb kutatóintézetekben 18,3 % 33,5 % Tanszéki kutatóhelyeken 23,3 % 32,0 % ebből: az MTA tudományos irányítása alá tartozó tanszékeken 17,1 % 30,9 % Összefoglalásul megállapítható, hogy a IV. ötéves tervidőszak első évében a hazai K + F bázis létszámállományában általában kedvező —a tudománypolitikai irányelvekben foglaltaknak megfelelő— változások következtek be: - javult a kutatók-segéderők számaránya, - az átlagost megközelítő mértékben nőtt a tanszéki kutatóhelyek létszáma, - az átlagosnál lényegesen gyorsabb ütemben nőtt a társadalomtudományi kutatóhelyek létszámállománya, - jelentősen kiszélesedett a határozott idejű munkaviszonyban foglalkoztatott kutatók köre, végül - tovább nőtt a kutatók körében a nők számaránya. Kedvezőtlen változásnak tekinthető viszont, hogy - főként a tanszéki kutatóhelyeken csökkent a kutatási munkaidő aránya, és - csökkent a kutatók körében a tudományos fokozattal rendelkezők számaránya. A RÁFORDÍTÁSOK ALAKULÁSA A K+F ráfordítások országos összege —az 1970. évihez képest— 1,2 milliárd Ft-tal /16,0 %-kal/ nőtt /1970: 7,7 mrd Ft., a nemzeti jövedelem 2,79 %-a, 1971: 8,9 mrd Ft., a nemzeti jövedelem 2,95 %-a/. Az előző két évihez képest ez további ütemlassulást jelent, ami foként a kutatási beruházások lényegesen mérsékelt ütemű növekedéséből adódott . A K+F ráfordítások két fő összetevője közül a kutatási költségek országos összege 1 milliárd Ft-tal /16,2 %-kal/, a kutatási beruházásoké 0,2 milliárd Ft-tal 198