Tudományszervezési Tájékoztató, 1972
1. szám - Szemle
mánypolitika eddig elégtelen mértékben érdeklődött a tudományos eredmények alkalmazása iránt, és különösen igy volt ez a társadalomtudományok esetében. Az iparral kapcsolatban a jelentés szerint a kormányoknak az a fő tennivalója, hogy befolyásolják a termelés tartalmát, a termékek hatását a társadalomra, az egészségre, a természetes környezetre és az emberek biztonságára. Az ujitók konkurrenciája kedvez a gazdasági fejlődésnek, mind országos, mind nemzetközi szinten javitja a munkamegosztást, de néha a termékek és szolgáltatások szélsőséges differenciálódásához is vezet. A csoport e jelenség megelőzésére a legegyszerűbb kinálkozó megoldásnak a multinacionális vállalkozások támogatását látja. A multinacionális vállalatok hatásosán terjesztik az uj technológiai megoldásokat, a velük járó előnyöket, a tagországok számára gazdasági növekedést, a termelékenység növekedését, uj fogyasztási javak piacra kerülését eredményezik. Ennek ellenére van bizonyos érdekellentét az ország biztonsága és gazdasági fejlődése szempontjából fontos technológiák országos irányitása és a multinacionális ipari vállalatok növekvő fontossága között, ami ugyancsak a katonai és a gazdasági szempontok közötti szakadékra utal. A multinacionális vállalatok problémája különösen érdekes a tudománypolitika szempontjából, mert egyes országok tudományos eredményei gyakorlatilag teljesen a multinacionális K+F-nek köszönhetők. A nemkivánatos következmények elkerülése céljából a multinacionális vállalat működési elveinek vizsgálata és megértése igen fontos. A nemzetközi gazdasági rendszer jelenleg nem rendelkezik a multinacionális vállalatok vizsgálatára alkalmas semmiféle mechanizmussal, ezért az egyes országok multinacionális vállalatokkal szembeni politikáját össze kell hangolni, és a vállalatok tudományos-műszaki tevékenységét figyelembe kell venni az országos tudománypolitikák kialakításakor. Ahogy a kormányok lassan eltávolodnak a katonai-, nukleáris-, űrkutatás nagy nemzetközi programjaitól, kétségessé válik az alapkutatási programok értelme is. A prioritások változása viszont nem érinti az alapkutatás fontosságát a társadalmi igények kielégítésében, hanem u j kapcsolatok alakulnak ki a tudományon belül és a tudomány meg a társadalmi célok között. A tudománypolitika feladata az uj kapcsolatok kifejezése, a régiek megszüntetése, mégpedig a tudomány mechanizmusának kárositása nélkül. A műszaki fejlődés ellenőrzése, a környezet védelme éppen azt teszi szükségessé, hogy az uj eljárások bevezetése előtt az eddiginél mélyrehatóbb alapkutatást és kisérleti alkalmazott kutatást folytassanak, akár a fejlesztés rovására i s , mert a közvetett hatások előrelátásának szükségessége a jelenségek alaposabb vizsgálatát követeli meg, és nemcsak annak megállapítását, mi valósitható meg technikailag, vagy mi jövedelmező kereskedelmileg. Minden ország fejlődése függ az alapkutatás nemzetközi eredményeitől. Az alapkutatás lényeges eleme a tudomány és technika rendszerének, mert meghatározza a tudományos-műszaki személyzet kvalitásait, az alkalmazott és műszaki kutatás normáit. Éppen ezért —hangsúlyozza a jelentés— az OECD minden tagországának, lehetőségeihez 2?
