Tudományszervezési Tájékoztató, 1972

1. szám - Szemle

ki a tudománypolitika jövője iránt. Korunkban elég gyakoriak a szenvedélyes reakciók a tudomány és technika kérdéseiben; amennyien elismerik a tudomány és technika áldásait, ugyanannyian hangsúlyozzák a fejlődéssel járó ártalmakat. A hetvenes évek tudománypolitikájának az eddigieknél kézzelfoghatóbban kell figyelembe vennie mindazokat a reális és potenciális előnyöket és hátrányokat, melyek a tudomány alkalmazásából, a technika megvalósitásából származnak. A HATVANAS ÉVEK TANULSÁGA Az elmúlt tiz év tudománypolitikájának vizsgálata a következő tanulsággal szolgál: a tudománypolitika különböző elemei egymástól elszigeteltek, és maga a tudománypolitika elszigetelt a kormánypolitika egyéb aspektusaitól. Ideillő az a példa, mely a hatvanas évek nagy reménye volt: a gazdaság és a kutatási-fejlesztési / К + F / beruházások szoros kapcsolata. A kapcsolat végül sokkal bonyolultabbnak és sokkal kevésbé lineárisnak bizonyult, mint előzetesen feltételezték és az OECD országok tapasztalata az, hogy a gazdaságpolitika és tudománypolitika koordinálását sokkal könnyebb javasolni, mint megvalósítani. Az a tény, hogy a műszaki ujitás folyamata számos nem K+F tényezőre is kihat, közismert és helytálló. Ennek figyelembe vételével a csoport véleménye a sokat vitatott "műszaki résről" a következő: valamely ország felvirágozhat a külföldi forrásokból származó technológiák ésszerű felhasználása révén, mert ez a másodlagos ujitás magas oktatási szinvonalat és saját kutatási eredményeket feltételez; egy bizonyos idő eltelte után azonban már neki magának is részt kell kérnie a tudományos felfedezésekből. A katonai és az űrkutatás ugyancsak sokat vitatott gazdasági kihatásaival kapcsolatban a jelentés hangsúlyozza, hogy a létrejött termékek /sugárhajtásos repülőgép, számitógép, integrált áramkörök/ jelentősége nem elhanyagolható. Történelmi tény, hogy a felsorolt technikai vívmányokat a katonai kutatás sürgető feladatai kielégítésére hozták létre, de nehezen igazolható az az elmélet, hogy nélkülük sosem került volna sor e felfedezésekre. Általában megállapítható, hogy a katonai kiadások és a gazdasági növekedés korrelációja negativ előjelű: jellegzetes példa erre Japán, ahol a legkisebb a bruttó nemzeti termék százalékában a katonai ráfordítások aránya, viszont növekedési rátája a legnagyobb a fejlett ipari országok között, mig az Egyesült Államokban a legnagyobb a katonai ráfordítások aránya a BNT százalékában, és csak mérsékelt a növekedési ráta. Természetesen az ilyen jellegű kapcsolatok megfoghatatlanok, a műszaki haladás gazdasági kihatásaira szolgáló egzakt mutatók hiányában egyenesen vitathatók, sőt esetleg arra is felhasználhatók, hogy minden gazdasági rentabilitástól, vagy társadalmi haszontól mentes kutatást is igazoljanak. 23