Tudományszervezési Tájékoztató, 1972
1. szám - Figyelő
nak a teljesen termelésre alapozott kutatások, gyártmányfejlesztések, uj gyártási eljárások kidolgozásai. Itt a munka minden fázisában mérhető az eredmény, egyértelmű a célkitűzés és zökkenőmentes a kutatási eredmény gyakorlati megvalósítása . — HOSANG.B.: Das Risiko in Forschung und Entwicklung lässt sich einschränken. /Csökkenthető a K+F kockázata./ = Die Wirtschaft /Berlin/ ,1971.28. по. 15-16. p. A svájci tudománypolitika sajátos problémái A svájci állam szövetségi jellege sajátosan bonyolítja a tudománypolitikai organigramot és gátolja az egységes országos tudománypolitika kialakulását. A tudományos ráfordítások nagy része /75 %/az ipartól származik. Ez a jelenség spontán fejlődés eredménye, abból a felismerésből ered, hogy a svájci ipar kezdettől fogva érzékelte a nemzetközi konkurrencia hatását és fontosnak Ítélte a hosszutávu kutatást. A szövetségi kormánynak a legutóbbi időkig nem volt központi tudománypolitikai szerve; csak a tudományos kutatás fontosságának felismerése után vett részt a kutatás finanszírozásában a Svájci Országos Kutatási Alap révén, de figyelme még mindig csak az egyetemi kutatásra terjed ki. A Svájci Tudományos Tanács törekvése országos tudománypolitika kialakítására irányul, de ennek megvalósítása pillanatnyilag még erősen kezdeti stádiumban van. Már egy éve folyik egy felmérés, melynek eredményeképpen meg kívánjuk határozni az országos tudományos prioritásokat. A tudománnyal és kutatással kapcsolatos elvi és általános jelentőségű döntéseket jelenleg még nem a Tudományos Tanács, hanem az egyetemi, gazdasági és ipari szakemberek hozzák. i A kialakuló tudománypolitika lényeges feladata lesz, hogy az egyetemi rendszert a kor szükségleteihez igazítsa és fokozott anyagi * támogatásról gondoskodjék. Svájc . gazdasági élete hagyományosan liberális, ami megnehezíti a tudományos és ipari kutatás tervezését. Az egyetemek, középiskolák szintjén a kantonok végeznek némi tervező tevékenységet, de az ipar körömszakadtáig ragaszkodik a liberális rendszerhez, és a vállalatok sem engednek abból, hogy ők az illetékesek a korszerű technikához való alkalmazkodást elősegítő döntések meghozatalában. A döntéshozatal szempontjából komoly akadályt jelent az ország kantonokra tagoltsága, mivel számos szerv foglalkozik azonos problémák megoldásával; a jelenlegi törekvések viszont a kantonok bizonyos fokú kooperációját kivánják megoldani. Az egyetemek kooperációja már megvalósult némileg; a felsőoktatási politika összehangolásának legfőbb szerve az úgynevezett Egyetemi Konferencia. 147