Tudományszervezési Tájékoztató, 1972
1. szám - Figyelő
meg, mert a tartomány még nem oldotta meg a ráháruló egyharmad rész kiutalását. — A nemzetiségi tudósképzés nehézségei. = Magyar Szó /Novi Sad/, 1971.okt.12. 5. p. G>A < Mire jó a mobilitás? Miért beszélünk annyit a mobilitásról: azért, mert szükség van rá, vagy azért, mert nehezen megvalósitható és igy mindig kiadós téma? A mobilitás problémája korunkban jelentkezett először, elsősorban azért, mert az eddig élt tudósok 90 %-a korunkban él. Esetleg ötven éve is létezett ilyen jellegű probléma, de nem jelentkezett annyira sürgetően, hogy azzal értekezletek, konferenciák, tudományos lapok különkiadásai —mint a Le Progrès Scientifique 1971. évi 145-146.száma— foglalkozzanak. Kérdéses, hogy vajon akkor is probléma lesz-e a kutatók mobilitása, ha a kutatási hitelek, a ráforditások programszerűen, folyamatosan növekednek. Valószínűleg igen, mert a tudós agyállománya is öregszik. Az alkotóképesség maximumát valahol a szakáll sarjadása és a fej őszülése között éri el. Pascal zsenije már pelyhedző állal is megmutatkozott és nem egy tudóst foglalkoztatott egyidejűleg egy megoldandó probléma és a serkenő szakáll. Ez a törvény nem vonatkozik minden diszciplínára: a tehetség az absztrakt tudományokban hamarabb nyilvánul meg, és hamarabb hallgat el, mint a kisérletező tudományokban. De mit tegyen az a tudós, akinek alkotó kedve már kimerült, de ő maga még életképes? A szerző "visszakérdezéssel" válaszol: vajon hány 45 éves mérnök végez még ténylegesen mérnöki munkát? A fiatal mérnökök az iparban a gyakorlati feladatok sikeres megvalósítása után egyre többet foglalkoznak az utódok képzésével, majd az igazgatás , irányitás problémáival és hivatali pályájuk legmagasabb fokát akkor 'érik el, amikor kezdeti műszaki tudásuk már lassan elértéktelenedik. A kutató esetében a "fejlődés" első foka, amikor a kutatás igazgatásával kezd foglalkozni, a második, amikor tanitja a felfedezéseket, ahelyett, hogy ő maga fedezne fel. Az oktatás és a kutatás kapcsolata nagyon szoros; nem oktathat jól az, akinek nincs megfelelő fantáziája, megfelelő alkotó készsége — az emlékezőtehetség, a magolás nem elég. Éppen ezért lenne fontos, hogy a kutató már pályája kezdetén idejének egy részét oktatásra "áldozza", és ugyanennyire szükséges, hogy a kutató megismerkedjék a kutatásfinanszírozás és -igazgatás kérdéseivel már akkor, amikor ezek ismerete.még nem foglalkozási szükséglet számára. A kutatók mobilitásának problémája akkor merült fel, amikor a számuk ugy megnőtt, hogy a korszerinti előmenetel és fizetés megoldhatatlanná vált. De kiélezte a kérdést, hogy felmerült, a kutatók iparban való foglalkoztatása megoldhatná az ujitások problémáját. Napjainkban, amikor a kutatás már óriási összegeket emészt fel, szembetűnik, gyakran mennyire fölösleges a tudományos és ipari kutatások párhuzamossága. Mihelyt a tudományos ismeretek a laboratóriumokból bekerülnek az üzemekbe, szükségessé vá-