Tudományszervezési Tájékoztató, 1972

1. szám - Figyelő

a kapitalista országok viszonylatában volt használatos. A hatvanas évek közepétől azonban a licencia forgalom a külkereskedelem egyik fontos tétele lett, s a szocialista országok állami szinten alakították ki licencia-politikájukat, s ez ma már szerves része az állam műszaki politikájának. Csehszlovákia licenciapolitikájának alapjait egy 19ő5.évi kormány rendelet szabalyozza; célja a kapitalista országokkal folytatott licencia forgalom növelése a csehszlovák népgazdaság egyes ágai műszaki színvonalának iemelése érdekében, valamint devizaeszközök szerzése a külföldi licenciák vásárlására. A csehszlovák licenciapolitika bevált, és már sok sikerre tekinthet viszsza: a devizaeszközök egyenlege évi 20 %kai növekedett és továbbra is növekvő tendenciát mutat. Export tekintetében a szerződések száma mérsékelten növekvő tendenciájú, a legnagyobb bevétel jelenleg is az Egyesült Államokból, Japánból és az NSZK-ból származik. A legfőbb exportálók a két köztársaság ipari minisztériumai alá tartozó vállalatok, a Cseh Köztársaság Egészségügyi Minisztériuma és a CSTA voltak. Import tekintetében a szerződések száma az előző évekhez képest csökkent, a kifizetések 1970-ben igen magasak voltak. A legtöbb licenciát az ipari vállalatok vásárolták, főképpen az NSZK-ból , legnagyobb volumenű kifizetés pedig Franciaországba, Hollandiába és az NSZK-ba irányult. A csehszlovák és a külföldi szakemberek nagy figyelmet szentelnek a szakiro dalomban "találmányok, szabadalmak, knowhow piacnak" nevezett kérdésnek. A vélemé nyek igen eltérőek; 196l-ben Karnauh szov jet szerző "Nemzetközi licencia kereskedelem" c. munkájában kifejtette, hogy létrejött a találmányok és gyártási technológiák kapitalista világpiaca. A találmányok piaca létrejöttének okát a monopóliumok azon igyekezetében látta, hogy meg akarják szerezni a•konkurrensek technikai eredményeit. 1966-ban egy ugyancsak szovjet szakember tollából "A jelenkori kapitalizmus szabadalmi rendszere" cimmel meg jelent tanulmány éppen az ellenkezőjét állitja. Ivanov legfőbb ellenérve az, hogy a szabadalmak, licenciák sajátos helyzetet foglalnak el a kereskedelmi müveletekben. Az árupiac kritériuma a hason ló fogyasztói értékű áru koncentrálása és az áruval kapcsolatos különböző szabályok A licenciák és szabadalmak "piacán" ilyesmi nem létezik, az "áruk" itt teljesen eltérő értékűek. A licenciák legfeljebb az ipari ágazatok árupiacán jelenhetnek meg, önálló piacot azonban nem alkotnak. Az NDK szakemberei tartózkodnak a "találmányok piaca" terminustól, többnyire csak a licenciákkal kapcsolatos jogi kérdésekkel foglalkoznak, s a jelenségről "tudományos kutatási eredmények kereskedelme"-ként emlékeznek meg. Jelen cikk szerzője Ivanov nézeteivel ért egyet: egy adott termékfajta piacához kapcsolódhat a hozzá tartozó találmány piaca is, önállóan azonban nem létezik. Nem ért azonban egyet Ivanov