Tudományszervezési Tájékoztató, 1972

1. szám - Figyelő

valósításának semmi sem állt útjában, az állást keresők biztosak lehettek abban, hogy megfelelő alkalmazást kapnak. Az intézményeken belüli jólét párosult a kutatók és tudósok személyi boldogulásával , az előző évtizedekben szűkmarkúan honorált kutatók végre az élet napos oldaláré kerültek. A frissen végzett tudósok olyan kezdő fizetést kaptak, amit nemcsak korosztályuk más foglalkozású tagjai, de még idősebb kollégáik is joggal irigyeltek. Említésre érdemes az a tény, hogy a mennyiségi növekedés minőségi haladással is együttjárt: a hatvanas években az Egyesült Államok megerősítette vezető pozícióját az alaptudományokban, bámulatosan meggyorsította a tudományos eredmények bevezetését a gyakorlatba. A tranzisztorok diadalutját folytatták az integrált áramkörök, kirobbanó sikereket hozott a számitógéptechnika, uj tipusu utasszállító repülőgépek törtek be a világpiacra, csodálatos hirközlési rendszerek jöttek létre, megkezdődött a magenergia gazdasági hasznosítása, végül a sikeres Holdra szállás koronázta meg az évtized tudományos eredményeit. Nem volt szükség különösebb jóstehetségre annak felismeréséhez, hogy az "aranykor" nem tarthat az idők végezetéig. A kutatók száma, a ráfordítások éveken át folyamatosan és erős ütemben növekedtek, és nyilvánvaló volt, hogy előbbutóbb a haladás üteme lassubbodni fog, ha máskor nem, mikor a népesség nagy része már kutató és tudós lesz. A változás időpontját és hevességét azonban nem lehetett előre látni. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy az ipar saját ráfordításai nem csökkentek, sőt tovább emelkedtek, tehát azok a kutatólaboratóriumok és -intézetek melyek egyáltalán nem, vagy csak csekély mértékben függtek az állam támogatásától, zavartalanul folytathatják munkájukat. Bzerencsére e csoportba tartoznak a legnagyobb fizikai és kémiai kutatóközpontok is. Viszont az állami támogatásból élő laboratóriumokat, köztük néhány ipari és igen sok egyetemi laboratóriumot, érzékenyen érintette a változás.'A kutatók százait bocsátották el, értékes műszerek, berendezések hevernek kihasználatlanul. Az állástalan tudósok és mérnökök száma 15 000 - 20 000-re tehető; a legsúlyosabb a doktori fokozattal rendelkező fizikusok helyzete, akik közül 3 000 állásnélküli. Nem minden állásnélküli tudós munkanélküli is, de többnyire olyan hivatalt kénytelen betölteni, mely sem képzettségének, sem korábbi életszínvonalának nem felel meg. Melyek a változás valóságos okai? Leggyakrabban a pénzhiányban keresnek magyarázatot: a vietnami háború annyi pénzt emészt fel, hogy a tudományra már nem jut. Ez az. állitás túlzottan leegyszerűsíti a helyzetet. Ha feltételezzük, hogy a vietnami háború évi 30 milliárd dollárnyi kiadást jelent az Egyesült Államok kormányának, akkor az évi négymilliárdos csökkentés /a BNT 3,1 %-áról 2,7-re/ nem igen oldja meg az államháztartás problémáit. Ha valamit valóban szükségesnek és fontosnak találnak, mindig megoldható a finanszírozás. De nyilvánvaló, hogy az elnök és a kongreszszus azt a véleményt alakitotta ki, hogy