Tudományszervezési Tájékoztató, 1972

1. szám - Szemle

b/ rész- és alrendszerei részben önszabályozó, tehát beépített ösztönzőkkel, önkontrollal rendelkező egységekből állnak. Ezek nem adminisztratív költségvetési, hanem szellemi, közgazdasági, az "információpiacot" közvetve befolyásoló eszközökkel irányithatók; с/ irányítása akkor lehet hatékony, ha ugy építjük fel az önszabályozó rendszerekre, hogy az a legfontosabb kérdésekben lehetővé teszi a feladatok és az eredmények közötti gyors különbségképzést, és ez utóbbi megszüntetésére irányuló beavatkozást. Ilyen rendszer kialakitása számos részletkérdés megoldását feltételezi, így a kutatási témák rangsorolását /országos, tárca, ágazati, célprogramok, intézeti témák/, a szerződésen alapuló finanszírozás fejlesztését, az aktiv tudományos információszerzés és szolgáltatás megszervezését, az ágazati kutatóintézetek önszabályozó működési modelljének kialakítását, a vállalati kutatólaboratóriumok korszerű megszervezését. Mindezeknek a feladatoknak a megoldásakor figyelemmel kell lenni arra, hogy ezek a megoldások szolgálják századunk legfontosabb szervezési célkitűzését, a szellemi munka mind hatékonyabbá tételét. A népgazdasági- és a kutatásirányitás, az ágazati intézetek és a vállalati laboratóriumok működésének és kapcsolatainak megszervezésekor gondolni kell arra, hogy merőben újfajta munkamegosztás van kialakulóban a kutató-, tervező- és a termelőapparátus együttműködésében. A tudományos munka része a bibliográfia kutatás, információszerzés, kutatás, rendszerezés, oktatás, szaktanácsadás, s bizonyos mértékig a kutató-és alkalmazó tevékenységek fejlesztése és szervezése is. Ezek a résztevékenységek kritériumokat képeznek egymásnak, szűrik és minősitik egymást, és ha sikerül őket megfelelő arányokban és összekapcsoltán beépíteni a kutatóintézetek modelljébe, nagymértékben önszabályozóvá alakítják azok működését. Ágazati műszaki és gazdasági intézetek esetében könnyen beláthatok a modell előnyei. De ha figyelembe vesszük, hogy a legelvontabb alapkutatásnak is van gyakorlati ihletettsége, ha a hatása eredményesen továbbgyűrűző, belátjuk, hogy az ilyen intézetek esetében csak a partnerekben van különbség. A műszaki, gazdasági intézetek a termelő stb. egységek fejlesztő-szervező tevékenységeivel kapcsolatban, az alapkutatásokkal foglalkozó intézetek viszont más kutató, oktató intézmények vonatkozásában fejtik ki a vázolt funkciókat. A szellemi munka hatékonyságát jelentősen növelné, ha valamennyi egység /dokumentációs központok, akadémiai és ágazati kutatóintézetek, egyetemi tanszékek, műszaki tervező- és fejlesztő egységek/ a vázolt funkció-modell jobb megszervezésével kapcsolná össze a közös eélokra munkáját. A közös célok száma pedig a jövőben tovább fog növekedni. 113