Tudományszervezési Tájékoztató, 1971

1. szám - Szemle

képességre törő, de népgazdaságunk számára szükséges fejlesztő kutatásé. A gazdaságossági vizsgálatok súlyozását, vagy sorrendjét ugyancsak nem célszerű általánosítani, mert ez kutatási feladatokként, vagy programonként is változhat. A gazdasági hatékonyság vizsgálata során a kutatási tervek előzetes értékelése a gazdaságossági vizsgálati lánc módszerével történik, mely lényegében kvantitativ és kvalitativ elemekből álló, leiró jellegű összesitő kockázatelemzés. Az összesitő kockázatelemzés /R/ eredménye a következő, jórészt sztochasztikus összefüggések vizsgálatából levont alkotóelemekből alakitható ki: R = /К + Е/ G /М + К + L/ S s ahol К = belföldi kereslet E = exportkereslet G = a gazdaságossági számitás végeredménye M

g= a várható műszaki siker reménye K

g= a várható gazdasági siker reménye 1 = az adatok érzékenységi vizsgálatának eredménye, A kockázat vizsgálatának kialakult módszerei vannak, ám sok kutatóhelyi tapasztalat azt mutatja, hogy noha e módszerek önmagukban*jók, nem megfelelő adatellátás következtében mutatósságukon kivül rendszerint nem sokatmondók. Végül, a kutatásszervezés hatékonysága fent ismertetett módszerének egyik álapvető fontosságú szempontja, hogy az I.-II.-III. részekben foglalt elemzések, a kutatómunkák indulásakor, valamint végzése során lehetséges feltételeket vizsgálják és igy kevés kivétellel /Ш/4-5. pontok/. a kutatásszervezés ö s z szefüggő prognózisrendszerét adják. Ezt a módszertant azért célszerű követni, mert a kilátástalan, szükségtelen, vagy megfelelő szervezés hiján idejében eredményt nem szolgáltató kutatómunkák elsősorban ilyen módszertani szemlélettel akadályozhatok meg. Ha viszont eleve bizonyitott a kutatómunka szükségessége, összes feltételeinek adottsága, megfelelő szervezettsége, várható eredményének előreláthatóan gazdaságos volta és a kutatási eredmény megfelelő időben történő valószínű szolgáltathatósága /hazai lehetőségeinket figyelembe véve/, ugy már igen sok történt az ilyen kutatómunkák hatékonyságának emelésére. Az utólagos eredményértékelésnek kétségtelen előnye, hogy már befejezett kutatás eredményéből indul ki. Ha azonban az eredmény bármely okból nem felel meg a kitűzött célnak, ez az értékelés az elpazarolt erőforrások és az elveszett idő szempontjából' már közömbös, legfeljebb a jövőre szolgálhat némi tanulsággal. A nem termelő célú kutatómunkák utólagos eredményessége az úgynevezett eredményességi teszttel vizsgálható, mely főleg azt igyekszik tisztázni: indokolt volt-e a kutatómunka vállalása és igy az eredmény elérése? Idejében, tehát versenyképesen jelentkezett-e az eredmény? Milyen 88