Tudományszervezési Tájékoztató, 1971

1. szám - Szemle

A SZEKTOROK SZERINTI LÉTSZÁMMEGOSZLÁS Az UNESCO felmérés során, mint már emiitettük, uj szektoriális osztályozást alkalmaztak, melynél a besorolási kritérium az volt, hogy az adott kutató-fejlesztő intézmények, illetve részlegek tevékenysége milyen társadalmi-gazdasági célokat szolgál. Három fő szektort alakitottak ki: I. Termelővállalati szektor 1. vállalati szint 2. ágazati szint II. Általános kormányzati szektor III. Felsőoktatási szektor A termelővállalati szektorhoz kellett sorolni a vállalati formában működő kutató-fejlesztő részlegeket /vállalati szint/, továbbá a specifikus termelő ágazatot kiszolgáló kutató-fejlesztő intézményeket, függetlenül azok finanszírozási forrásától és felügyeleti hovatartozásától. Ide sorolták tehát a profit- és nem-profit orientációjú intézményeket, a vállalati forrásokból és állami költségvetésből gazdálkodó intézményeket, a szocialista országokban műszaki fejlesztési, vagy hasonló alapokból gazdálkodó intézményeket, ha megfeleltek a fenti kritériumnak. Az általános kormányzati szektorhoz kellett sorolni mindazon kutató-fejlesztő intézményeket, amelyek a központi kormányhoz, illetve a helyi közigazgatáshoz tartoznak, s általános társadalmi-gazdasági célokat hivatottak szolgálni. Például: állami kutatási tanácsok és egyéb szervezetek laboratóriumai, tudományos akadémiák intézetei, állami muzeumok, tudományos társaságok intézményei, /Állami vállalatok K+F részlegeit nem itt, hanem az I. szektorban kellett szerepeltetni«/ A felsőoktatási szektor felölelte a kutató-fejlesztő tevékenységet folytató felsőoktatási intézményeket, tehát az egyetemeket, főiskolákat és azok kutatóintézményeit. Az egy szektoron belül —további tagolásként— meghatározott besorolási utmutatás szerint termelő ágazati, illetve tudományágazati részletezést kellett alkalmazni. /Ennek eredményeit külön ismertetjük./ Szektoronkénti létszámadatokat 19 ország közölt, az alábbi elemzés ezekre korlátozódik. 60