Tudományszervezési Tájékoztató, 1971

1. szám - Szemle

veszélyekről is. A koncentrációt megtestesitő uj kutató intézmények működését nem szabad elszigetelten vizsgálni. Kompenzációs intézkedésekkel helyes ellensúlyozni a koncentrált "mágnesek" vonzerejét, nehogy azok —főleg kis országokban— a tudományos személyzet hazai állományát indokolatlanul elvonják más területekről, ugy, hogy az a hazai kutatás elsőrend'ü fontosságú területeinek elhanyagolására vezessen. A túlméretezett és a túlságosan specializált, kutatóintézetek veszélye a módszerek elavulásában rejlik, ezért kellő időben gondoskodni kell az átorientálásról is. A koncentráció nem csodaszer, nem fog mindenkinek, mindenütt, minden időben megfelelni. De az sem homályosíthatja el azt a tényt, hogy a koncentrációs politika előnyei messze túlszárnyalják hátrányait. EURÓPAI EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ ALAPKUTATÁSBAN AZ EURÓPAI EGYÜTTMŰKÖDÉS JELENLEGI HELYZETE AZ ALAPKUTATÁS TERÜLETÉN A jelenlegi nemzetközi helyzetben az alapkutatás a legalkalmasabb terület az Európán belüli együttműködésre. A második világháború óta eltelt időszak tudományos együttműködési tendenciái közül két fő irányzat emelhető ki; az egyik az- Egyesült Államokkal számol, és Nyugat-Európában érvényesül; a másik a Szovjetunióhoz kapcsolódik és Kelet-Európára jellemző. A dokumentum összeállítói ugy vélik, a legtöbb európai országban, az alaptudományok valamennyi területén törekvés tapasztalható egy uj, "harmadik áramlat" kialakítására: az Európán belüli együttműködés erősitésére. E törekvés eredményeként hozott határozatot 1968-ban az UNESCO 15. közgyűlése az európai tudománypolitikai miniszterek első konferenciájának összehívására. Az előkészités során "megállapítást nyert, hogy az európai kormányok és parlamentek bizonyos mértékig vonakodnak a kooperativ kutatás európai kereteinek növelésétől, mert —szerintük— nincsen meg abban a cél egysége, és hiányoznak a beépitett szabályozók". Ennek a tartózkodásnak három okát jelölik meg: 1. a résztvevő országok, országcsoportok eltérő érdekei; 2. a közös koncepció és valamiféle integrált mechanizmus hiánya, ami nélkül az opciók és a fontossági sorrendek kiválasztása sem válhat szabályozó erővé; 3* az európai tudományos együttműködés szervezeti formáinak és munkamódszereinek sokfélesége, A tudományos kutatás európai együttműködése történetének rövid áttekintése és néhány általános irányelv leszögezése után négy megvitatásra méltó témát javasolnak a konferenciának: 1. Az európai országok "külföldi komponense". 2. Az európai együttműködés növekedésének előfeltételei az alapkutatás területén /például információ és kommunikáció/• 4-5