Tudományszervezési Tájékoztató, 1971
1. szám - Szemle
nyes szervezetére az európai országoknak —legalábbis elvben— a jelenleginél optimálisabb megoldást kell találniuk. Az egyetemek négy fő funkciójából kiindulva /felsőoktatás, szakember-képzés, a világ más szellemi központjaival való érintkezés fenntartása magas tudományos szinten, kutatás/ megállapítja az anyag, hogy az előbbiek egymással kölcsönhatásban vannak, és hogy a kutatás funkciója nélkül az ismeretek magas szintjének fenntartása csak a kutatóközpontoktól való függős ég árán lehetséges. Kifogásolja, hogy egyes egyetemeken a tudós energiáját —amelyet kutatásra kellene forditania— improduktiv, bürokratikus aprómunkával fecsérli el, A korszerű kutatás jellemzője az interdiszciplináris kutatóegységek iránti igény. Ha ilyen szervezeti egységeket tudnak létrehozni az egyetemeken, ezzel leginkább meglelik az egyetemek helyét a kutatásszervezés komplex rendszerében. Jelenleg a legtöbb európai országban működnek kizárólag alapkutatással foglalkozó állami intézetek, akadémiák és központok. Az állami tudományos intézmények és az egyetemek között nem csupán a munka összehangolására lenne szükség, hanem újfajta "kutatási stílusra", vagyis arra, hogy hatékonyan együttműködő к u tatócsop ortok kovácsolodjanak össze, A kölcsönös kapcsolatokat —ennek érdekében— minden eszközzel erősíteni kell, és kivánatos a két tipus közötti mobilitás bizt.ositása is. A kapcsolatok erősítésének formáiként javasolják: a/ intézetek melletti tudományos tanácsok létesitését egyetemi szakemberekkel; Ъ/ kutatóintézeti dolgozók kapjanak egyetemi oktatási megbízást; с/ a kutatóintézetek települjenek az egyetemek közvetlen közelébe; d/ hangolják össze az intézetek és az egyetemek számára biztositott erőforrásokat. D/ Egyetemi kutatás és társadalom Az egyetemi képzésnek számos olyan negativ vonatkozása van, amely az alapkutatással kapcsolatos. Sok egyetem elmaradt a kor követelményeitől, szakadék keletkezett a képzés és a kor tudományos igényei között. Ebből következően nemcsak logikus, de kivánatos is, hogy az egyetemi hallgatók olyan tananyagért harcoljanak, amely számukra felhasználható lesz. A technika előrehaladása igényli az alapvető és elméleti tudományok állandó intellektuális korszerűsítését és kiterjesztését. Indokoltnak tűnik, hogy az egyetemek vessék alá tananyagukat és kutatásaikat a nyilvánosság ellenőrzésének, a gyakorlati életet pezsditő korszerüsitő befolyásoknak. Az egyetemeknek nagyobb befolyást kellene kapniuk a nemzeti tudománypolitikai döntések kialakításában, többek között ugy is, hogy szorosabb szálak fűzzék őket a tudománypolitikai döntéseket hozó testületekhez.
