Tudományszervezési Tájékoztató, 1971

1. szám - Szemle

A K+F helyek kutatói létszámának —ugyancsak teljes munkaidejű dolgozókra átszámított egyenértékekben kifejezett— megoszlása az alábbi képet mutatja: 1968 1969 Kutató-fejlesztő intézetek 52,6 % 49,2 % Tanszéki kutatóhelyek 17,8 % 17,0 % Egyéb kutató-fejlesztő helyek 29,6 % 33,8 % A kutatói létszámok vonatkozásában tehát az arányváltozások mindhárom szektort érintették, a K+F intézetek és a tanszéki kutatóhelyek részesedése a kutatók összes számából csökkent, az egyéb K+F helyeké pedig növekedett. A K+F helyek kutatási-fejlesztési ráfordításai vonatkozásban a szektorok szerinti megoszlás a következő volt: I968 I969 Kutató-fejlesztő intézetek 53,9 % 50,9 % Tanszéki kutatóhelyek 6,8 % 7,2 % Egyéb kutató-fejlesztő helyek 39,3 % 41,9 % A K+F ráforditások megoszlásánál ezek szerint egyedül a K+F intézeti szektor részesedése csökkent, a másik két szektoré nőtt, ami az utóbbiak ráfordítási ösz6/ szegeinek az átlagosnál gyorsabb ütemű növekedését tükrözi. A saját szervezeti keretek között végzett tevékenység költségei alapján /tehát a kiadott megbízások költségei nélkül/ számított fajlagos mutatók alakulása 1969-ben: Egy fő teljes munkaidejű dolgozóra kutatóra jutó K+F költségek ezer Ft-ban Kutató-fejlesztő intézetek 62 230 Tanszéki kutatóhelyek 76 135 Egyéb K+F helyek 113 356 Ez a megoszlás a költségigényesebb műszaki kutatások túlsúlyát tükrözi az egyéb K+F helyek szektorában. A fő szektorok szerinti strukturát —1969»évi adatok alapján— a 2.sz. ábra szemlélteti. 6/ A szektorok közötti összehasonlítás ráfordítási vonatkozásokban nem mentes a problémáktól, mert mig a K+F intézeti szektorban a ráforditások fenntartási és rezsi tételeket is tartalmaznak, addig ilyen tételek sem a tanszéki kutatóhelyeket, sem az egyéb K+F helyeket nem terhelik. Az összehasonlítás ezért inkább csak az arányváltozások tükröződését célozza. — G.V. 15