Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

képzésének, valamint külföldi szakemberek rövid időre való odaküldéséről is gondoskodik a megfelelő tudomány statisztikai keretek kialakítása érdekében. Javasolta a szimpózium, hogy az UNESCO és az ENSz e területen illetékes szervei, valamint más nemzetközi orgánumok tevékenységét koordinálják. KÖVETKEZTETÉSEK A tanácskozás végkövetkeztetése kiemelte, hogy a "Lagos-terv" meghirdetése óta a trópusi Afrika országaiban, ha nem is egyenletes, de jelentős előrehaladás tapasztalható: bővült a kutatási tevékenység és a kutatóképzés, növekedtek az e célra juttatott anyagi ráforditások, emelkedett az ebben a szektorban dolgozók száma és kvalifikációs szintje, javultak a munkakörülmények. Számos afrikai országban azonban még messze elmarad a K+F tevékenység a gazdasági-társadalmi szükségletektől, a kutatási programok gyakran kiegyensúlyozatlanok, egyik szektort a másik rovására fejlesztik. A résztvevők egyértelműen elfogadták azt az álláspontot, hogy: 1. tökéletesebb egyensúlyt kell biztosítani a kutatótevékenység és a főbb gazdasági szektorok fejlesztésének feladatai között; 2. meg kell határozni, mely kutatási szektorokban kívánatos a munkaszervezés javítása; 3. meg kell állapítani, hogy a nemzeti kutatási programok keretében milyen arányokban történjék a rendelkezésre álló szakszemélyzet elosztása^ 4. minden szempontból /munkaerő, nyersanyagok és infrastruktúra/ egyaránt nagymértékben függ az egyes országok kutatása bilaterális, vagy nemzetközi technikai segítségtől, amit nem szabad figyelmen kivül hagyniuk az illetékes kormányhatóságoknakj 5. a résztvevők aggályukat fejezték ki amiatt, hogy a jelenlegi képzési kapacitások alapján kétséges a "Lagos-terv" teljesítése. /Utóbbi szerint az afrikai országokban 1980-ra 200 tudósnak kell jutnia átlagosan egy millió lakosra./ Megállapították továbbá, hogy a szükségesnél lassabban gyarapszik a tudományos munkában nélkülözhetetlen középfokú képesítésű szakemberek száma is. Elhatározták ezért, hogy minden ország maximális erőfeszítéseket tesz a saját kutatószemélyzete bővitésére, ezenkívül együttműködnek regionális főiskolák és államközi egyetemek létrehozásában, melyek feladata afrikai kutatók képzése lesz. Az UNESCO segítségét kérték középkáderek képzésére és "post-graduate" ösztöndijak alapítására. Végül megállapodtak abban is, hogy a K+F tevékenység bővítése érdekében és a "brain drain" megakadályozására az anyagi- és munkakörülményeket vonzóbbá teszik a kutatók és egyéb tudományos személyzet részére. 48