Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

Nem minden esetben kell a kutatókkal kérdőivet kitöltetni, vagy a tudósokat tevékenységi szférájuk szerint osztályozni. Hasznos módszer a kutatásokat tipusok, tárgyak, fejlesztési céljaik alapján jegyzékbe foglalni. Különösen lényeges elkülönítve kezelni az úgynevezett szabad és az irányitott alapkutatásokat. Az előbbiek jórészt az egyetemeken folynak, s bár sokszor nem állnak szoros kapcsolatban valamilyen speciális fejlesztési céllal, elhanyagolásuk káros. Minden kutatást összefoglaló táblázaton szerepelnie kell az abban résztvevő emberi és pénzügyi források nagyságának, mert ez a tudománypolitikai tanulmányok előkészitési metodológiájának igen fontos eleme. A felmérés legyen naprakész, a pénzügyi hatóságok pedig évenként publikálják az egyes országok kutatási ráfordításait. A résztvevők elfogadták a tanulmányelőkészités következő három módszertani kritériumát: a tudományos kutatás értékelése, hatása a fejlődésre és nemzeti vagy nemzetközi finanszírozása. E kritériumok gyakorlati alkalmazása elősegiti a kutatás ösztönzésén tul azt is, hogy a kutatás szorosabban kapcsolódjék a főbb gazdasági és társadalmi szükségletek kielégítéséhez. Ugyanakkor megállapították a szimpózium résztvevői, hogy a fejlődő országokban két nehéz probléma jellemzi a helyzetet: a/ Az igen hiányos korszerűen szervezett tudományos dokumentációs szolgáltatások, melyek képzett hazai szakemberekkel dolgoznak és rendszeresen hozzájutnak az összes hazai, valamint külföldi kutatási jelentésekhez. b/ A kutatókat segitő középfokú képesitésü szakszemélyzet hiánya . A tudományos munkamegosztás tárgyalásakor a fősúlyt az afrikai országok együttműködés ére helyezték, sikár regionális méretben, akár csak szomszédos államok viszonylatában esett szó kooperációról. Megállapították, hogy kölcsönösen hasznos lenne az információcsere nemzetközi szervezetek közvetítésével, melyek nagyobb számban foglalkoztatnak afrikai kutatótudósokat mint az afrikai országok. Előnyösnek Ítélték továbbá a bilaterális egyezmények alapján, Afrika-közi, illetve nemzetközi szervek égisze alatt végzett közös kutatásokat is. Mindez nem mentesiti az egyes országokat nemzeti tudománypolitikájuk kialakítása kötelezettsége, tudományos infrastruktúrájúk tökéletesítése és megerősödésük, előrehaladásuk gyorsitása alól. Hozzájárulhat ehhez viták rendezése a tudósok, oktatók, tervezők, irányítók, a magánszektor és a tudományos szektorért felelős politikai hatóságok részvételével. Fokozhatja az e téren folyó tevékenység eredményességét a kutatási irányelvek gondosabb elemzése, pontosabb meghatározása, ami lehetővé tenné a szakszemélyzet célszerűbb, a konkrét tervekkel egyeztetett képzését. Végül a munkahatékonyságot elősegitheti a kontinens országai közötti szoros tudományos koordináció, melynek szervezése során azonban el kell kerülni a tanácsadó bizottságok túlburjánzását. 41