Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

zeléseiket is kifejtik, majd kidolgozzák a feladatok időbeli ütemezését, a személyi, anyagi és pénzügyi feltételeket. Az előbbiekben leirt folyamattal egyidejűleg a tervezők minden fázisban igyekeznek e feltételeket a direktívákkal összehangolni. A koordinációnak az összfolyamaton belül elsősorban a kutatás tartalmát és határidejét érintő problémáknál, fázisoknál van jelentősége. Amennyiben a rendelkezésre álló alapok nem elegendők /vagy menetközben nem bizonyulnak elegendőnek/ a kutatási feladatok végrehajtására, a kutatóintézetnek saját hatáskörében átprofilozási intézkedéseket kell eszközölnie, vagy kooperációs partnereket kell keresnie. Csak ha minden ilyen lehetőséget kimeritettek, növelhető meg'a rendelkezésre bocsátott /személyi, anyagi vagy műszaki/ alap. Ha a kutatóintézet kapacitását teljes egészében a központi direktívákból eredő feladatokkal kötötték le,az intézetnek joga van bármilyen ujabb feladatot, illetve megbizást elutasitani, vagy kérheti kutatási potenciáljának erősitését. Olyan feladatok, amelyek nem a szocialista nagykutatást szolgálják, vagy nem illeszkednek a központi tudományos-műszaki és tudományfejlesztési koncepciókba, csak akkor vehetők fel a tervbe, ha az intézet kapacitását még nem teljesen kötötték le. A FINANSZÍROZÁSI ÉS ÖSZTÖNZÉSI RENDSZER Az I968. évi finanszírozási reformot követően, ma már a tudomány szférájában is alkalmazni kell a gazdasági számvitel elveit. Ezzel a közgazdasági emelők és szabályozók hasznosításának olyan lehetőségei adódnak, amelyek —helyesen alkalmazva— kedvező hatást gyakorolnak mind a megrendelőre, mind a megbizottra. Arra ösztönzik őket ugyanis, hogy a kutatást, maximális népgazdasági hatékonysággal végezzék, illetve annak eredményeit is igy hasznosítsák a gyakorlatban. A kutatási elképzelések finanszírozása főként az eredmények felhasználói által "kigazdálkodott" és folyósitott eszközökből történik. A finanszírozásnak ez a rendszere elősegiti az uj kutatási eredmények gyorsabb, következetesebb és hatékonyabb átvitelét a gyakorlatba, ami azután gyorsabbá teszi a ráfordítások megtérülését. A 6. ábrán bemutatjuk az eszközök folyósításának rendszerét, illetve a folyósitás fő irányait. Az 1-gyel jelölt vonalak jelzik a legfontosabb finanszírozási forrásokat, amelyeket az ipari üzemek /kombinátok/ a tudományos és műszaki alapból folyósítanak. Az üzemek által befizetett alapok egy részét felhalmozzák, ezeket a hosszabb távú normativák alapján különböző irányitószerveknél centralizálják. A centralizált alapokat olyan kutatási feladatok megoldására forditják, amelyek meghaladják az egyes üzemek erejét. A népgazdasági szempontból döntő feladatok megoldása az államkasszából közvetlenül is történhet /lásd a 6. ábrán a 2-vel jelölt vonalakat/. 32