Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

Az egyes tudósok demokratikus együttműködése a kutatástervezésben nem me­rül ki abban, hogy mérlegszerű elemzéseket végeznek és prognózisokat készitenek, ha­nem folytatódik a központi komplex nagykutatási elvek konkrét, szerkezeti kidolgozá­sában, illetve megvédésében is. A nagykutatási irányelvek kérdéseiben illetékes mi­niszterek ugyanis maguk vagy megbizottaik utján már a perspektivikus tervezés első fázisában az Akadémiához fordulnak, hogy biztositsák annak megfelelő részvételét a tervezésben. KÖZRONTI KUTATÓINTÉZETEK A tervek elfogadása és különösen a szerződések megkötése után a megfelelő témában illetékes központi kutatóintézetek veszik át az irányitást, s rendszerint ezekre hárul a koordináló és ellenőrző szerep is. A központi kutatóintézetek a tudományos élet gerincét alkotják, valameny­nyi gazdasági és társadalmi szervezet egyenrangú partnerei nemcsak a Német Demokra­tikus Köztársaságon belül, hanem a nemzetközi kooperációban is. A kutatással foglalkozó intézmények helyét az Akadémia szervezetén belül a 4. ábra mutatja be. Látható, hogy a bázist ebből a szempontból is a központi kuta­tóintézetek alkotják. A nem ezek alá tartozó intézetek —különösen a jövőben— kivé­telt képeznek. A központi kutatóintézetek szervezése rendszerint több intézmény mun­kájának összefogásából áll. E szervezési folyamatban fontos szerep jut a fő projektu­mok mellett a határterületek kidolgozásának, mivel ez minden rész-intézmény érdekét szolgálja. így az együttműködés zökkenőmentesebbé tehető, ami elősegiti, hogy a rész­intézmények gyorsan egységes kutatóintézetté szerveződjenek. A kutatások tervezésekor kialakitandó kapcsolatokat mutatja az 5. ábra. A stratégiai tervezés a központi feladatokból ki­induló állandó folyamat, melynek alapján az Akadémiának profiloznia és koncentrálnia kell egész tudományos potenciálját. A kutatási feladatok —végeredményben folyama­tosan— két csatornán áramlanak a központi kutatóintézetekhez, illetve azok vezetői­hez : - az illető kutatási területek vezetői által adott központi direktivák formájában; - a kooperáló partnerekkel saját felelősségre kö­tött szerződések formájában, melyek a maradék potenci­ál lekötését szolgálják. E direktivák és szerződések alapján a kutatóintézetek vezetői saját hatás­körben dolgozzák ki a részletes programokat. A programok egyes feladataiért felelős személyek a konkrétabb célkitűzések rögzitése után a megoldásra vonatkozó fő elkép­30

Next

/
Thumbnails
Contents