Tudományszervezési Tájékoztató, 1970
1. szám - Figyelő
E probléma nagyrészt megoldódott speciális programok kidolgozásával, amelyek automatikusan lefordították az adatokat a gépi nyelvet kevésbé értő személyzet számára. A számitógépek által használható dokumentumok —lényegében a lyukkártyák vagy lyukszalagok— elkészítésének és ellenőrzésének időigényessége a második akadály. Hamarosan ez is elhárul öt kisebb vállalat munkája által , amelyhez csatlakozott a már emiitett három cég. E vállalkozók a Cognitronics, a Farrington, az Optical Scanning, a Recognition Equipment és a Scan-Data társaságok. Az uj technika a 60-as évek elején született két mérnök, David Sheppard és Jacob Rabinow tevékenysége nyomán. A tipikus automata olvasóberendezés alkotóelemei: egy papiradagoló szerkezet, egy olvasófej, egy azonosító, egy ellenőrző készülék és egy kimeneti szerv. Az olvasófejnek három módozata létezik: a rotációs lemez, a katédos letapogatás és az összetett fényelektromos cellák. Az azonositó szerkezet az adatokat a memóriaegységben tárolt összehasonlító "szavakkal" veti egybe, az ellenőrző szerkezet pedig a számitógép számára használható közlésekké forditja az impulzusokat. A kimeneti szerv egy kártyavagy szalagperforáló, egy kódoló mágneses szalag, esetleg közvetlen kapcsolat a számitógéphez. Az eddigi tapasztalatok alapján máris biztositható kereskedelmi formátumu nyomtatott vagy gépelt szövegek, hitellevél tipusu számlák, vagy önregisztráló kasszák szalagján levő eladási jegyzékek automatikus leolvasása. E felszerelések ára nagy mértékben változik teljesítőképességüktől függően, de a technika mai állapotában csak intenziv kihasználtság esetén kifizetődőej. A szükséges befektetés a következő adatok alapján becsülhető: a kártyaperforálásra beosztott alkalmazottak az Egyésült Államokban általában 20 %-kal többet keresnek azoknál a gépíróknál, akiknek munkáját az olvasógépnél hasznosítják. Emellett azonos idő alatt a perforáló teljesítménye 30-35 %kai kisebb a gépelőénél, mivel egy kártya információkapacitása két gépelt soréval egyező nagyságrendű. Másfelől a berendezés költségeit alapvetően módosítja azoknak a különböző jelöléseknek a mennyisége egy adott jel /mondjuk az "a" betű/ számára, amelyek alapján a gép azonosítani képes: azok a gépek, amelyek csak egyfajta jelet ismernek fel, néhány ezer dollárért állnak rendelkezésre, azokért viszont, amelyek több tipust ismernek fel , másfél millió dollárt is elkérnek. A National Bureau of Standards /Szabványügyi Hivatal/ ugy véli, hogy az Egyesült Államokban jelenleg működő olvasógépek kapacitása körülbelül 1 %-a a kártyalyukasztó gépekének. Ez a kapacitás 1970-re 5 %-ot, 1975-re 25 %-ot ér majd el. 1968-ban a konstruktőrök körülbelül ezer automata olvasórendszert szállítottak, a beruházott összeg pedig elérte a 70 millió dollárt. Az 1967. évi forgalmat 40-50 millió dollárra becsülik. Az F.S. Smith and Co. cég kiadványa példákat sorol fel az automata olvasórend