Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Figyelő

legtöbb igazgató örömmel együttműködik egy olyan kutatóval, aki szerényen felajánlja, hogy kész ezek bármelyikében segítségére lenni, feltéve, hogy nem elsöprő reformjavaslatokkal kezdi javaslatát, mielőtt még eléggé belemélyedt volna a problémába. Hasonlóképpen, a kutatóknak jó kapcsolatot kell teremteniük a gyár- és terméktervező munkatársakkal is. A témák ilyen kooperáción alapuló kiválasztása rendkívül értékes és nem jár semmiféle indokolatlan pénzügyi kockázattal. Különösen hasznos a folyamatok vizsgálata uj kísérleti és matematikai módszerekkel, melyek mindent uj megvilágításban tüntetnek fel és a figyelmet eddig elhanyagolt szempontokra irányítják. A másik nagyon értékes tevékenység olyan mennyiségmérő berendezések kifejlesztése, melyekkel eddig nem mérhető, csak következtetett, vagy kiszámítható adatok mérése válik lehetővé. Ahogy a sikerek nyomán nő a bizalom és a tapasztalat, nagyobb kutatásifejlesztési tervek tűzhetők ki. De a siker valószínűségét és kereskedelmi hatását mindig gondosan mérlegelni kell, öszszehasonlitva a munka becsült költségkihatásával. Óhatatlan, hogy egy kísérleti terv végrehajtásában előre nem kalkulált költségtényezők is jelentkezzenek. Ez nem azt jelenti, hogy a tervezés rossz volt, ellenkezőleg, csupán az a rossz tervezés, amely ezeket a sokszor az egész előkalkulált költségvetést meghaladó mennyiségeket lehetőségekként nem veszi figyelembe. A váratlan tényezők ellen leginkább ugy lehet védekezni, hogy a nagyobb témákat, kisebb, jobban kezelhető feladategységekre bontják. Ezek közül mindegyiknek megvan a maga világosan meghatározható célja és eljárása. Hogy a munkákat helyesen határozzák meg és a becslések reálisak legyenek, a folyó munkán alapuló hatékony műszaki és pénzügyi jelentési rendszer szükséges. Mindez nagyon bosszantó lehet a kutatók részére, mégis az egyetlen módja annak, hogy egy összetett kutatási programot megfelelőképpen kézbentartsanak. Adott esetekben egy sikeres kísérlet eredménye uj gyárak tervezését és a fejlesztési program ipari szinten való kidolgozását követeli meg. A kutatóintézet ebben csak szaktanácsadóként működik, és bár sok részvizsgálatot is elvégezhet, a globális terv kidolgozása egy tervezőintézetre hárul. Ha ez nem eléggé gyakorlott nagyobb méretű újítások bevezetésében, ugyanugy lebecsülheti feladatát, mint a kezdő kutatóintézet a magáét. Technikai újdonságok bevezetésénél mindig számitani kell előre nem látott nehézségekre. A gyakorlati üzembeállítás során jelentkező nehézségek leküzdésének mesterségét nagyon lebecsülik, pedig egy újonnan tervezett gyárat üzembeállításkor a leggondosabb megfigyelésnek kell alávetni, hogy a korrekció a hibás működés első jelére megtörténhessen, és hogy a tervezők ellenőrizhessék feltételezésüket és biztos alapon kezdhessenek a további fejlesztéshez. Az ilyesfajta megfigyelés kutatói módszerek és speciális berendezések használatát követeli meg, de nem a laboratóriumban, hanem a gyár, a műhely környezeti feltételei között. A kutatónak ehhez hozzá kell szoknia. Éberen kell figyelnie a gyakorlati szükség-