Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Figyelő

t г о n i к a hozza majd előreláthatóan a legtöbb japán sikert. A vasút- és hajóépítésben eddig is élen jártak, a japán autóipar most van virágában, és az a tény, hogy a legújabb elektronikai felfedezések 29-33 éves tudósoknak köszönhetők, biztositja, hogy ebben az ágban is fejlődés várható. — WILSON,

Dick: Progrès et perspectives de la technologie japonaise. /А japán technológia fejlődése és perspektívái./ = Problèmes Économiques /Paris/, 1969. H4.no. 17-20.p. Az egyetemi kutatás kerékkötői a Szovjetunióban Az SzKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa a tudomány hatékonyságának növelésére kiadott határozata nagy súlyt fektet az egyetemi tudományos élet fejlesztésére. Az egyetemi kutatás két pillérre támaszkodik: a költségvetésre és az önelszámolásra. Az önelszámolási rendszer korszerűsége és előnye vitathatatlan, ámde számolni kell néhány "minusszal" is. Tételezzük fel, egy tanszék kialakította a maga alkotó tudományos-oktatói kollektíváját, költségvetésből finanszírozott feladatokon kipróbálta erejét és most közvetlenül az iparral akar kapcsolatot teremteni. Itt rejlik az első nehézség; az egyetem kutatásainak megvannak a maga határai, a kutatásnak valóban alkotóinak kell lennie, de a vállalatnak is vannak elképzelései, nem szívesen kockáztat. Végül mégis lét104 rejön a szerződés, a tudományos kollektíva egyre növekszik, sok tapasztalatra tesz szert s kitűnően megoldja a feladatát. A megrendelő elégedett, fizet, sőt ujabb szerződést köt. Végül azonban megköszöni a tanszék értékes munkáját — ezzel vége az együttműködésnek, a tanszék kereshet ujabb partnert. A szerző, az odesszai műszaki egyetem professzora, saját tanszékének tapasztalataival illusztrálja állítását: igy jártak például egy ukrán kutatóintézettel meg a moszkvai rádiótechnikai intézettel. Felmerül a kérdés: hogyan lehetne megőrizni a már kialakult kollektívát, hiszen nincs aki finanszírozza; ha meg feloszlatják,ujjá kell szervezni.amivel sok idő vész kárba. Sokan azt mondják: miért nem tisztázzák a megrendelő terveit és céljait? Ez megtörténik, de az eredményre mégsincs garancia: az uj terveket az év közepén készitik elő, végső formájukat azonban csak az év végén kapják, igy addig az egyetem várhat, s végül esetleg közlik vele, hogy "sajnos nincs rá keret". Persze ez ellen is akad néhány kipróbált recept. A tudományos kollektíva vezetője megállapít egy reális feladatot, tegyük föl, ötvenezer rubel értékben, azután pedig —biztonsági okokból— több szervezettel és nagyobb öszszegről tárgyal. Néha beválik a manőver és a beigért százharmincezer rubelből valóban csak ötvenezer lesz, de előfordul az is, hogy több vállalat köt szerződést és ezért a feladatok megoldására ujabb tudományos kollektívákat kell létrehozni, sokszor a munka minőségének a kárára. Az egyetemi kollektíva gyakran alvállalkozói szerepet is elfogad: tudomá-