Tudományszervezési Tájékoztató, 1969

1. szám - Szemle

Ezeket a megfontolásokat nagyon világosan taglalja egy nemrégiben készült jelentés /Technikai ujitás: környezete és irányítása/, melyet az Egyesült Államok Kereskedelemügyi Minisztériuma adott ki /gyakran Hollomon-jelentésként emiitik/. Az eredményes gyártmányfejlesztés költségeinek jellemző eloszlását adja meg e jelentés a következőkben: kutatás- és magasabb szintű fejlesztés, alap-találmány 5-10 %; gyártmány-szerkesztés és -tervezés 10-20 %; megmunkálási-gyártási technika /gyártmány-előkészités/ 40-60 %; a gyártás beindításának költsége 10-15 %. A végkövetkeztetés a következőkben foglalható össze: "A költségek és munkálatok ezen felbontása azt mutatja, hogy az a lépés, amit általában kutatásnak, magasabb szintű fejlesztésnek vagy alap-találmánynak nevezünk, a teljes ujitási munkafolyamatnak, jellemző módon, kevesebb mint 10 %-át adja. A többi összetevő, amelyet általában nem társítunk az ujitási folyamathoz, mintegy 90 %-át teszi a teljes munkának és költségnek." Mindazonáltal vannak iparok, mint például a repülőgépgyártás, ahol a K+F kiadásai éppolyan nagyok lehetnek, mint a többi ujitási kiadás. Az átlagos tényezőnek vett 10 a teljes ujitási folyamat munkálatainak a K+F-hez mért arányára vonatkozik - értékesíthető gyártmányhoz vezető eredményes ujitás esetében. De mindig lesznek olyan esetek, amikor a K+F szakaszát a kedvezőtlen kilátások miatt nem követi ujitási kisérlet. Ezért, az eredményes és eredménytelen újítások eseteit egybevéve, a fenti arány kisebb lesz 10-nél. Ha három tervből kettővel felhagynak a K+F után, a teljes újításnak a K+F-hez mért aránya csak 3 lesz. Az összes efféle becslés bizonytalansága az ujitási folyamat különböző fejlődési fokozatainak, kiváltképpen pedig a "fejlesztés" szónak meghatározási nehézségeiben rejlik. E numerikus tényezők használata, mind e bizonytalanságok ellenére, hasznosnak látszik az ujitási folyamat tárgyalásakor. A módszer nem alkalmazható olyan tervekre, amikor nem értékesíthető végtermék, hanem általános, nem számszerűsíthető társadalmi javak létrehozása a K+F célja. .A LEGKISEBB VÁLLALAT-MÉRET A K+F FÜGGVÉNYÉBEN Miképpen számitható ki egy olyan vállalat legkisebb mérete, amely —jelentős K+F-t igénylő— fejlett gyártmány eredményes előállítására alkalmas? Először, egy gyártmány K+F költsége a történetesen majd értékesített menynyiségtől független, megközelítőleg rögzitett összeg. Minthogy kevés vállalatnak áll módjában, hogy forgalma 5%-ánál többet költsön K+F-re, egy vállalat forgalmának általában legalább húszszor nagyobbnak kell lennie az évi K+F ráfordításnál. Más feltevések szerint, mig egy kiválóan képesített kutató évente 10 000 fontba kerül, az egy dolgozóra jutó forgalom évi 2 000 font. 87