Tudományszervezési Tájékoztató, 1969

1. szám - Szemle

Mondhatnánk, hogy az ilyen gépbe a tervező és a programozó épit bele intelligenciát. Ez bizonyos értelemben igaz, de nem jelenti azt, hogy a tervező és programozó előre látná, hogy a gép milyen szokásokat vesz fel. Ha látná, később is minden különösebb nehézség nélkül legyőzhetné. De nem ez a helyzet, ezt bizonyitja Samuel gépe. Egynapos gyakorlás után a gép következetesen fölébe kerekedett alkotójának. Samuel nem volt valami jó dámajátékos: lehet, hogy némi gyakorlás árán megint legyőzte volna alkotását. De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy a gép győzött, megtanult győzni, s hogy tanulásának módja elvileg nem különbözött attól a módtól, ahogy egy ember tanul meg dámát játszani. A sakkjáték sokkal bonyolultabb, mint a dáma, de ma már sakkozó automaták is vannak. Igaz, hogy ezek egyelőre elég rossz játékosok, de ennek ellenére az a vélemény, hogy tiz-huszonöt év alatt a sakkozógépek is elérik a mesterfokot, s ez esetben a sakkjáték megszűnik izgalmas emberi időtöltés lenni. Persze a sakkon kivül is számos olyan játék létezik, mely lekötheti a játéktervező mérnök érdeklődését: igy például a háború és az üzleti élet játékhoz hasonló konfliktusokat teremt, s ezek is formalizálhatok ugy, hogy meghatározott szabályok között folyó játékot alkossanak. Valószinü, hogy máris megalkották azokat a modelleket, amelyek megmondják, mikor kell megnyomni a Nagy Gombot, mely felégeti a világot, s helyt ád egy kevésbé emberi, független rendnek. Általánosságban tehát megállapítható, hogy a játszó-gép alkalmas bármiféle funkció automatikus ellátására, ha e funkció ellátásának pontosan körvonalazott, objektiv érdemi ismertetőjele van. A sakk és a dáma esetében ez az érdemi ismertetőjel a meghatározott játékszabályok között elért győzelem. A játékszabályok nem azonosak a jó játék szabályaival, csupán a játék egyszerű és változtathatatlan keretét jelentik. Nem kétséges, hogy egy gyermek is könnyen megtanulja őket. Annál inkább kétséges hogy egy játszmát hogyan lehet megnyerni, jóllehet a végeredmény, hogy a játszmát meg nyerte vagy elvesztette valaki, megintcsak egyértelmű. Az, hogy valamely emberi erőfeszités játék formáját öltheti-e vagy sem, attól függ tehát, van-e az erőfeszités eredményességének objektiven megítélhető érdemi ismertetőjele. Ha nincs, a játék formátlanul szétfolyik; ilyen körülmények között pedig a győzelemnek semmi jelentősége sincsen, és a sikeres játék módját sem lehet elsajátítani, mert a siker érdemi ismertetőjelei hiányoznak. Nem kérdéses, hogy a tanulást igénylő játék technikáját az emberi erőfeszités számos olyan területére ki lehet terjeszteni, ahol eddig még nem alkalmazták. A jó teljesítmény pontos megitélése azonban már számos problémát vet fel. III. Az eddig emlegetett tanulás minden esetben az egyén tanulását jelentette, möly az egyéni élet időhatárai között történik. De a tanulásnak 49