Tudományszervezési Tájékoztató, 1969

1. szám - Szemle

tönözték a tudományos munka "üzemeltetési" rendszerét /a tudományos termelés, képzés és az uj K+F munkaerőállomány beillesztése a tudományos társadalomba/ s ezzel kapcsolatban távlati előrebecsléseket is végeztek. Mindezek mellett a kutatási pénzalapok elosztásában is részt vettek, amennyiben az elosztással kapcsolatos viták irányitóiként és központjaiként működtek. Összegezve tehát, ezek a központi tudománypolitikai szervek váltak az országos kutatáspölitika szektorának legfőbb politikai, pénzügyi és munkaerőpolitikai szervezőivé. Munkájukat az eddigiekben az adminisztratív csatornákon beérkező információkra —főként jelentésekre és szakértői testületek tanulmányaira, ajánlásaira— alapozták, s tudománypolitikai ajánlásaikat a gyakorlati meggondolások alapján dolgozták ki, tehát rendelkeztek egyfajta gyakorlati "know-how"-val, igen kevéssé használva a tudománypolitikai "know-why"-t, azaz az okokat mélyen elemző, tudatos tudományos munkamódszert. A GAZDASÁGI TANÁCSADÓ Ezek illusztrálására elegendő, ha a kormányok tudományos tanácsadó testületeiben tevékenykedő gazdasági tanácsadó szerepére utalunk. A gazdasági tanácsadók ugyan szintén rendelkeznek magasfoku államigazgatási és politikai "know-how"-val, de ugyanakkor —szemben a tudománypolitikai tanácsadóval— kiválóan képzett közgazdászok, akik mind nemzeti, mind nemzetközi szinten szakterületük elismert tudósai. Funkciójuk ellátása során tanácsaikban érvényesül az ország gazdasági helyzetéről szerzett tudományos alapozottságu elméleti és gyakorlati ismeretük. Olyan tanulmányokat, terveket és felméréseket kezdeményeznek, amelyek a valóságos gazdasági rendszerre vonatkoznak, a közgazdaságtudomány legkorszerűbb eredményeire, modelljeire és technikájára épülnek. Ezenfelül munkásságukkal hozzájárulnak az ország döntéshozó gárdája képzéséhez, különösen a közgazdászok oktatásában vesznek részt, bemutatva, hogyan viselkednek a döntéshozók gazdasági eseményeket követő bonyolult helyzetben. A TUDOMÁNYPOLITIKAI TANÁCSADÓ A tudománypolitikai tanácsadó kevésbé igényes munkamódszerekkel rendelkezik. Az ismertetett hat problémakör iránti fokozott érdeklődés következtében azonban a tudománypolitikai rendszer is szükségképpen továbblép a "know-how" fokozatból a "know-why" szintre, melynek során a tudománypolitikai tevékenységet az országos tudományos rendszer szociológiai mélységű ismeretére alapozzák, s mélyrehatóan tanulmányozzák egyrészt az országos tudományos rendszer és a társadalmi rendszer /és ezek alrendsze31