Tudományszervezési Tájékoztató, 1968

6. szám - Szemle

"b" esetben kisebb a terület változatossága, mégpedig minden lépésnél r lehetőséggel. Amennyiben N igen nagy r-hez viszonyítva: Tr JL a lépések maximális száma: ^r max ~ 2г r "c" esetben az átlagos és maximális lépésszám ugyanannyi mint "b"nél. A három eset azt bizonyítja, hogy az "emlékezet" vagy a "rendszeresség" alkalmazása a folyamatban felére csökkenti a kísérletek számát, s hogy az "emlékezet" a rendszertelen eljárásnál éppen olyan eredményes, mint a módszeres eljárásnál. A munkamegosztással biztositható a lépésekben elért relativ megtakarítás, és ezzel az egész folyamat idejének csökkenése az egy személy által szükséges lépések számához viszonyítva. T "a" esetben: r _ N/

r _ 1 T N/l ~ r "b" és "c" T esetben: r = N/2 г = _L_ T N/2 r A költségek /0.^/ viszonya az egyéni munka költségeihez /0.^/ viszonyítva /ahol /С/ egy kísérlet költsége/, minden esetben: Cr = С . r . Te = 1 C1 C

T1 Ezekben az esetekben ugyanazt a viszonyt kapjuk, mint a fizikai munkamegosztásnál. Lefutási idejük fordítottan arányos a résztvevő személyek számával; az összes kísérletek száma független a személyek számától; a költségek függetlenek attól, hogy hány személy vesz részt a munkában. A munkamegosztással elért időmegtakarítás nem kerül semmibe. MUNKAMEGOSZTÁS ÉS TÁJÉKOZTATÁSI FOLYAMATOK Hogy áll a munkamegosztás megvalósításához szükséges táj ékoztatási folyamatok kérdése? "a" esetben nincs szükség közlésre a kutatási folyamat alatt. Csak annyiban kell megállapodni, hogy mihelyt valaki megtalálta a megoldást, azonnal leál965