Tudományszervezési Tájékoztató, 1968

6. szám - Szemle

A jelenlegi állapot megértéséhez szükséges röviden áttekinteni a II.világháború előtti helyzetet, illetőleg a háborút követő fejlődés fontosabb periódusait. A JUGOSZLÁV TUDOMÁNYPOLITIKA FEJLŐDÉSI SZAKASZAI A világháborút megelőző időszakban a jugoszláv tudományos kutatás igen szük kutatóbázissal rendelkezett. A Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémiát /Zágráb/ l867-ben, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiát /Belgrád/ I886ban, a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémiát /Ljubljana/ 1939-ben alapitották. Ezek az akadémiák azonban lényegileg csak a társadalomtudományok területén szerveztek kutatómunkát. Az 1939-ben kiadott egyetemi diplomák felét is a jogi karokon szerezték meg, ahol a különböző társadalomtudományokat oktatták. A második világháborút megelőző időszakban mindössze 26 önálló kutatóintézet és 3 egyetem működött /Zágráb, Belgrád, Ljubljana/. Az egyetemi oktatószemélyzet létszáma 1000 fő körül volt. Д háborút követő időszakban az oktatási és kutatási bázist jelentősen fejlesztették. A nemzeti tudománypolitika fejlődésében három időszak különböztethető meg: 1945-1957 Ebben a periódusban a kutatási bázis központos itott állami vezetés alatt állt.A kutatóhelyek zöme az egyes akadémiákhoz tartozott, illetőleg minisztériumi szervek felügyelete alatt állt.Az egyetemi kutatóbázis fejlesztése viszony lag lassan haladt.Az akadémiák tevékenységét az Akadémiák Tanácsa koordinálta. A kutatási eszközök fedezetét az állami költségvetésből folyósították, s az intézetek költségvetésén belül szigorú rovatrend érvényesült. A kutatói bérskála az egész ország területén lényegileg azonos volt. Az akadémiai intézetek költ ségvetését az illetékes akadémia elnöksége, a kutatási programot pedig az egyes akadémiai szakosztályok hagyták jóvá. A kutatási tevékenységről évenként részletes beszámoló jelentést kellett adni. Erősen központosított adminisztratív döntéshozatali rendszer érvényesült nemcsak az általános szervezeti kérdésekben, hanem a kutatási programok jóváhagyása, a munkatársak megválasztása és előléptetése terén is. Mivel a kutatásokat lényegileg teljes egészében költségvetésből finanszírozták, ez oda vezetett, hogy a kutatómunkát inkább a kulturális tevékenység részének, nem pedig a gazdasági és társadalmi fejlődés egyik jelentős tényezőjének tekintették. 940