Tudományszervezési Tájékoztató, 1968

6. szám - Szemle

A kutatási, illetve fejlesztési tevékenység finanszírozása 56,9 %-ban konkrét szerződéses megbizások alapján, 4-3,1 %-a pedig úgynevezett kutatóhely-finanszirozás alapján történt. A szerződéses megbízásokat a kutatóintézetek majdnem fele-fele arányban vállalatoktól, illetve minisztériumoktól kapták /előbbieknél zömmel a vállalati műszaki fejlesztési alap /MüFA/, kisebb részben a vállalati költségek terhére ; utóbbiaknál zömmel a központi MüFA terhére/. A más kutatóintézettől kapott kutatási-fejlesztési megbizás aránya nem haladta meg az 1,4 %-ot. A kutatóintézetek 1967-ben 101,4 millió Ft-ot használtak fel termelési tevékenységre, 93»9 %-ban konkrét szerződéses megbizás alapján, 61,1%-ban pedig kutatóhelyfinanszirozásból származó bevételeik terhére. A kutatóintézeti termelési tevékenységre vonatkozó szerződéses megbizások túlnyomórészt vállalatoktól, kisebb részben más kutatóintézetektől /főként költségvetésből gazdálkodó kutatóintézetektől/ származtak. A kutatóintézetek 1967-ben 124,8 millió Ft-ot forditottak tudományos szolgáltatási és egyéb tevékenységre, 83,1 %-ban konkrét szerződéses megbizások, 16,9 %-ban pedig kutatóhely-finanszirozás alapján. E szerződéses megbizások összegének több mint fele vállalatoktól /zömmel a vállalati költségek terhére/, több mint negyedrészt minisztériumoktól /főként a központi MüFA terhére/ származtak. E tevékenységi körben a más kutatóintézetektől származó szerződéses megbizások hányada nem érte el az 1 %-ot. Mint látható, a felmérés nemcsak a finanszírozási forrásokról adott képet, hanem a kutatási tevékenységnek más tevékenységekkel /termelés, szolgáltatás stb./ történt ötvöződéséről is. Ez az ötvöződés a kutatóintézetek összátlagában még nem öltött ugyan nagy méreteket, de a fejlődés világszerte ebben az irányban halad. Mindenképpen érdemes lesz hasonló felmérést végezni 1968-ban is, hogy lemérhető legyen egyfelől az uj mechanizmusra való áttérés hatása a kutatóintézeti bevételi források öszszetételére, másfelől az emiitett ötvöződés dinamikája. Figyelemreméltóak a kutatóintézeti amortizációs mutatók is. A műszaki fejlesztési alapból gazdálkodó kutatóintézetek állóeszközeinek értékcsökkenése 1967-ben 127,4 millió Ft volt. Ez állóeszközállományuk mintegy 2 100 millió Ft összegű bruttó értékét figyelembevéve, évi 6 %-os értékcsökkenésnek felel meg. Ilyen értékcsökkenési leirási kulcs mellett a kutatóintézeti állóeszközök teljes leirása, illetve megtérülése átlagosan 17 évet igényel. Tekintettel arra, hogy a kutatási területen talán a leggyorsabb az erkölcsi avulás, ez a megtérülési időtartam túlságosan hosszúnak, s a leirási kulcs túlságosan kicsinek tűnik. Ismereteink szerint a fejlett országokban ennél lényegesen nagyobb értékcsökkenési leirási kulcsokat alkalmaznak a kutatóintézményeknél. A Tájékoztató idén első izhen közöl adatokat a kutatási költségek bérhányadáról. A kutatóintézeti költségekből a közvetlen 924