Tudományszervezési Tájékoztató, 1968

1. szám - Szemle

Tanács valóban élenjáró tudósok testülete legyen, lehetősége nyíljék a kezdeményezésre, de felelősség is terhelje, egyszóval a minisztériumnak afféle létfontosságú láncszeme, mondhatnánk szellemi, tudományos biztositéka legyen. TUDÓSOK ÉS MINISZTÉRIUMOK Kétségtelen, hogy a megoldásnak ez az alapsémája bizonyos fokú átszervezést kiván, mind a minisztériumokban, mind pedig a kutatóintézetekben. A kapcsolatok fentebb emiitett alapelveinek persze itt sem szabad sérelmet szenvedniük, még annak következtében sem, hogy a tudományos kutató bázis egyes kollektívái teljes mértékben felelősek lesznek a gondjaikra bizott szakág fejlesztésének helyes irányáért. Egyedül ily módon használható ugyanis ki maradéktalanul a tudóskollektivák szakmai kapacitása, s csakis igy biztositható a minisztérium egyes osztalyain folyo munka helyes es tudományos szempontból haladónak minősülő irányvonala. A tudósok ezzel —munkájuk specifikumának megtartása mellett— kiveszik részüket a haladás és a tudomány konkrét érvényrejuttatásáért folytatott mindennapi harcból. Ezzel biztosítottnak tekinthető a tudomány érvényesülését, valamint az uj, a haladó irányok megvalósítását lehetővé tevő legkedvezőbb kapcsolat is. A tudományos kutatóintézetek az eredmények megvalósítása során a minisztérium egész irányitó és operativ apparátusára támaszkodhatnak, a minisztérium számára viszont biztosítva van az uj irányok és gondolatok állandó beáramlása. Ez természetesen szükségessé teszi a nélkülözhetetlen fejlesztési intézmények rendszerének átszervezését, illetve további kiépítését is. Ez az átszervezés, különösen egyes területeken, nem lesz egyszerű. Ilyen terület például a mezőgazdaság, ahol az eredményeket nem egyetlen helyen, hanem rengeteg üzemben kell bevezetni, s ahol minden egység önmagában is komplex. Nyilvánvaló, hogy mindenekelőtt elvileg kell megoldani a minisztériumok operativ szervei és a tudományos kutatóintézetek közötti kapcsolatok problémáját, mégpedig teljes figyelemmel mind az egyik, mind a másik fél sajátos társadalmi felelősségének optimális érvényrejuttatására. Abból az alapelvből kell kiindulni, hogy a tudományos kutató intézményeket csak olyan testületek irányithatják eredményesen, amelyben teljes mértékben a kutatók véleménye érvényesül. Ez azután kialakítja az előfeltételeket ahhoz is, hogy a minisztérium operativ munkáját a tudományos haladás szelleme vezérelje, és igy a minisztérium folyamatosan biztosítani tudja saját területén a távlati tervek valóraváltását. 62