Tudományszervezési Tájékoztató, 1968

1. szám - Szemle

útját. Be kell vonnia a tudomány és a kutatás képviselőit, mégpedig nem csupán a meglevő gyakorlattal kapcsolatos részletkérdések, hanem a perspektívával összefüggő nyitott kérdések megoldásába is. Ebből következik, hogy helyes kapcsolat esetén az állami szerv nem parancsnok, nem a kutatás "gyámja", hanem a kérdés-megoldások állandó megrendelője, megbizója. A minisztérium munkája annál sikeresebb lesz, minél többet tud meriteni, hasznosítani a tudomány és a kutatás alkotó gondolataiból, azok forradalmi jellegéből, s ha ezek vezérlik az operativ irányítást és döntéseket. Az anyagi eszközök és az emberi képességek pocsékolását jelenti, ha a minisztérium a hatáskörébe tartozó kutatóintézeteket lakájokká, részletterveinek gyakran csak rövidtávú végrehajtóivá degradálja. Ilyen esetekben fordul elő oly gyakran, hogy a megoldásra kiadott kérdések már abban a pillanatban elavultak, amikor munkába adják őket, és semmire nem használhatók akkor, amikor a kutatóintézet a kérdést kidolgozta, hiszen a fejlődés már jóval meghaladta e problémákat. Nyilvánvaló, hogy a minisztérium helyes viszonya saját feladataihoz, valamint a tudományhoz és a kutatáshoz széles látókört igényel, és megköveteli, hogy a fontos posztokat betöltő dolgozók kivétel nélkül állandó, aktiv kapcsolatot tartsanak fenn a tudománnyal és a tudományos haladással, s megértsék ennek döntő fontosságát. A TUDOMÁNYOS KUTATÓINTÉZET ÉS A SZAKTERÜLET KAPCSOLATA Már az eddig elmondottakból is kitűnik, mi a rendeltetése a minisztériumok irányitása alatt összpontosított kutatásnak. A kutatási bázis egyes munkahelyeinek az a feladata, hogy kutatási tevékenységüket a legfontosabb területre összpontosítsák, s e tevékenységet a tudomány mindenkori legmagasabb szinvonalán folytatva olyan kérdéseket oldjanak meg, amelyek biztosítják a gazdasági élet fejlődését is. Ehhez elsősorban magas tudományos színvonallal kell dolgozniuk; vagyis jól képzett, önálló alkotó munkára képes tudományos szakemberekkel, s a megoldásra váró feladatokhoz viszonyítva jól felszerelt munkahelyekkel kell rendelkezniük, benne kell élniük területük korszerű tudományának áramlatában is, mégpedig nemcsak saját szakterületük alkalmazási területét, hanem az alapkutatásokat illetően is. Színvonaluknak és munkamódszerüknek nem szahad tehát jelentősen különböznie a tudomány adott területének általános színvonalától, még akkor sem, ha társadalmi felelősségük eltérő. 60