Tudományszervezési Tájékoztató, 1968

1. szám - Szemle

előnyhöz juttatta az Egyesült Államokat, főleg a fegyverkezésben érdekelt iparágakra szorítkozik. Svédország például megelőzi az Egyesült Államokat a műszeripar, textilipar vagy épitőanyagipar területén a termelés összértékéhez viszonyított kutatási ráforditás részarányát illetően. Hivatalos részről általában azzal érvelnek, hogy a katonai kutatások számtalan, a mindennapi életben is alkalmazott felfedezéshez vezettek. Az "Atomes" cimü folyóirat 1966. februári számában bebizonyította, hogy а/ a közvetlenül civil szektorra jutó találmányok száma elenyésző, ha a katonai kutatások összességét vizsgáljuk; Ъ/ az alkalmazás lehetőségei egyik szektorról a másikra jelentős mértékben csökkennek. Nyilvánvaló, hogyha a katonai kutatásokra szánt összegek csupán egy részét szentelnék a "polgári" kutatások céljára, jelentős nehézségeket lehetne kiküszöbölni ez utóbbi szektor területén. Pierrelatte-ban 1 300 szakember katonai célok érdekében a legnagyobb francia technikai projektum keretében működik közre; a miniszteri Fegyverkezési Delegáció adatai szerint hatáskörükben 45 000 munkaalkalmat biztosítanak. A képzett szakemberekben oly szegény Franciaországban ez az állapot óhatatlanul egyes szektorok elsorvadására vezet. A caen-i konferencián összegyűlt tudósok tehát joggal állapíthatták meg: az 5-terv kutatási előirányzatait nyilván nem sikerül teljesíteni. Elvileg Franciaország 1970-ben bruttó nemzeti termékének 2,5 0/0-át fordítja kutatásokra. 1963-ban az Egyesült Államok már 3,1 o/o-ot forditott erre a célra; ha 1970-ben 14 milliárdot költenek, az Egyesült Államok az összeg tizennégyszeresét hitelezi kutatási célokra, jóllehet nemzeti összterméke csak hétszer akkora lesz, mint Franciaországé. Ráadásul a francia kormány nem hiztositja megfelelően a kutatásfejlesztés bázisát, az oktatást sem. Még az Egyesült Államok sem tudta saját oktatási rendszerének hiányosságait kiküszöbölni, ezért kellett 53 000 kutatót "importálnia"."^ Franciaország ezzel szemben csak a saját oktatási rendszerére támaszkodhat. Az elemi matematikából érett ségizők száma 1966-ban az 1963-as szint alá csökkent. A minisztérium 1970-ben 97 000 kutatóval számol, de 1966-196?-ben is csak az előirányzott kutatói posztok felét biz tositották a CNRS részére, amely igy 1 000 kutatót toborzott. 2 000 vagy 2 500 szakember alkalmazása azonban szinte lehetetlen feladat lenne. De még abban az esetben is, ha a miniszter elképzelései valóraválnának, Franciaország csillagászati méretű távolságban lenne az Egyesült Államoktól és a Szovjetuniótól; ezek jelenleg 8OO 000, illetve 7OO 000 kutatóval rendelkeznek. A francia felsőoktatás gyakorlatilag a z 3/ Ez annyit jelent, mintha tiz nagy európai egyetem, amely egyenként évi 5OO szakembert bocsát ki, tiz évig egyedül az amerikaiak számára dolgozott volna. 50