Tudományszervezési Tájékoztató, 1968

1. szám - Szemle

szerüsitett modellt dolgozunk kl, mely lehetővé teszi, hogy megközelítsük a jelenség mechanizmusának megértését, majd ismereteink bővülésével a modell bonyolultsága is fokozódik. /Érdemes felhivni a figyelmet arra, hogy az adaptációs fékezés törvényét a pszichológia már régen ismeri./ A FÉKEZŐ HATÁS KÖVETKEZMÉNYEI Térjünk át ezek után a második kérdés vizsgálatára. Hogyan hat a tudomány fejlődésére az a körülmény, hogy a fejlődés néhány fontos mutatójának /mint például a ráfordítások összegének, a publikációk számának, a tudományos dolgozók számának/ növekedési üteme cs ökkenni fog? Azt jelenti-e ez, hogy csökken a tudományos eredmények fejlődése is? Hogyan viselkedik majd az a mutató, amely megadja az egyetemes tudomány, a tudomány mint egész fejlődésének ütemét, s amelynek közvetlen mérésére nincs lehetőségünk? S hogyan fog mindez kihatni a technikai, közgazdasági, orvosi stb. tudományok fejlődésére? A tudomány egészének fejlődési üteme Nalimov szerint végeredményben mégsem csökken. Ennek a feltételezésnek az alátámasztására a következőket állapitja meg. Először, erősen emelkedhet a kisérletek hatékonysága. A kutatók 80-90 o/o-a rendszeresen végez kísérleteket. A kisérletezés mint müvelet, folyamat, egészen a legutóbbi időkig nem képezte tudományos vizsgálatok tárgyát. Hallgatólagosan mindenki feltételezte, hogy a kisérletezés folyamatát intuició határozza meg, s e téren elméletek felállitása nem lehetséges, illetve céltalan. Csupán a legutóbbi időben kezd kialakulni egy teljesen uj tudományág: a kisérletezés matemat i kai elmélete. Maga a kisérlet is kutatások tárgyévá válik, s ezzel felcsillan a lehetőség, hogy kidolgozzák a kisérletezés irányításának optimális módszereit. Ha pedig azok a módszerek, melyek a fenti elmélet alapján megszületnek, szélesebb körben is elterjednek, akkor már a kísérletező kutatók munkájának termelékenységéről, s e termelékenység növeléséről is beszélhetünk majd. A feltételezést alátámaszthatja továbbá Price azon megjegyzése is, mely szerint a tudományos dolgozók száma a nagytermelékenységü dolgozók számának négyzetével növekedik. Miért növekedne azonban ugyanilyen mértékben a kutatók munkáját elősegítő és kisegitő, rutinmunkát végző segéderők tömege? Az elektronikus számitógépek használata lehetővé teszi a kutatómunka rutinszerű műveleteit elvégző segédszemélyzet számának viszonylagos csökkentését, csakúgy mint ahogy viszonylagosan lecsökkentette az ügyvitelben dolgozó munkaerők számát is.