Tudományszervezési Tájékoztató, 1968
2. szám - Szemle
A gépi fordítás szakirodalmában már néhány év óta vita folyik arról, hogy lehetséges-e a gépi forditás. A vitát Y.Bar-Hillel nyilatkozata váltotta ki, amelynek ma már a hozzászólásokkal együtt érdekes irodalma van. Mivel cikkünk célkitűzése az, hogy a gépi forditás jelenlegi helyzetét vegyük szemügyre, alaposabb körültekintés érdekében nemcsak erre a cikkre nyulunk vissza, hanem még korábbi eseményekre is.^ Azzal az elképzeléssel tesszük ezt, hogy igy a kezdeti gondolatokat is szem előtt tartva, világosabban látjuk majd egyrészt a gépi forditás lehetőségét kétségbe vonó, másrészt a további kutatásokra ezek ellenére f e 1 h i v ó vélemények hátterét, tartalmát és értékét. A gépi forditás kezdetei még a negyvenes évekre nyúlnak vissza /ha nem veszszük tekintetbe P.P. Szmirnov-Trojanszkinak 1939-ben Moszkvában benyújtott szabadalmi javaslatát/, amikor 1946-ban az amerikai W. Weaver és az angol A.D. Booth közösen fejtették 'ki egy rövid Írásban elgondolásukat. A háború alatt mindketten desifrirozók voltak, és ez a foglalkozásuk a fordításra vonatkozó tervezetükön is erősen meglátszott. W. Weaver szerint a forditás dekódolási kérdés,A.D. Booth szerint a nehézkes szókeresést elektronikus számitógéppel kel2/ lene elvégeztetni. A gépi forditás kezdetének elvi alapjait Weaver 1949-ben az alábbiakban fejti ki: a/ A nyelvek közötti különbségeken túlmenően minden nyelvben megtalálhatók statisztikai invariánsok, melyek nemcsak a dekódolásban, hanem a fordításban is eredményesen felhasználhatók. b/ A nyelvek között meglevő nagyfokú szemantikai invariancia /ezt E.Reifler sinológus vette észre egymástól szerkezetileg távol eső nyelveket összehasonlítva/ alátámasztja azt a gondolatot, hogy a különböző nyelvek ugyanazt mondják, csak más szavakkal. с/ A különböző nyelvekben, bár különböző formában, de azonos "logikai invariánsok" találhatók /Н. Reichenbach megállapítása/. Ezek az alapelvek, amelyek lényegében a szórói-szóra történő forditás indokoltságát jellemzik, és nyelvészeti szempontból elégtelenek, nem sokáig nyújtottak hátteret a gépi fordításnak. Az egyes nyelvekben található bonyolult mondatszerkezete^, a sokféle nyelvtani kifejezési lehetőség, a szavak többértelműsége már a mechanikus forditás elgondolásának megszületési éveiben is legyőzhetetlen akadályoknak látszottak sokak szemében. Ezeknek elhárítását célozta 1950 elején E.Reiflernek az a 1/ V.o.: A gépi forditás jelenlegi helyzete. = Tudományszervezési Tájékoztató, 1964.2. no. I3I-I57.P. 2/ LOCKE,W.N. - BOOTH,A.D.: Machine translation of languages. /Nyelvek gépi forditása./ Cambridge /Mass./ — New York,1955. MIT. 243 p. MT A 212
