Tudományszervezési Tájékoztató, 1967
1. szám - Szemle
Az adatokból kitűnik, hogy a tudományos-mérnöki és orvosi kutatók között sokkal nagyobb az egyedül élő nők arányszáma, mint a férfiaké; a népszámlálási adatok azt is megmutatják, hogy a felsőbb iskolai végzettség és a tudományos fokozat nincsen kihatással a férfiak családi állapotára, de a nők esetében a férjes nők száma a "bachelor" fokozattól kezdve egyre csökken. Megfigyelhető, hogy ez a tendencia a fiatalabb generáció esetében egyre kisebb mértékben érvényesül. A házasságról alkotott felfogásban lényeges különbség van a férfiak és nők között. A férfiak általában egész karrierjük során azonos szellemi igényeket támasztanak házastársukkal szemben, s ez nem függ sem végzettségüktől, sem tudományos fokozatuktól vagy szakjuktól; igényeik állandó jellegűek. Más a helyzet a nők esetében, akiknek igénye változó: más szellemi követelménnyel lép fel a nő a házastársával szemben egyetemi hallgató korában, mással akkor, amikor doktori fokozatáért dolgozik, s megint mással, amikor már bizonyos tudományos múlttal rendelkezik. A nők igényei végzettségüktől és szakmai előrehaladásuktól függően egyre nőnek s egyre kevesebb férfit tartanak a maguk számára megfelelő házastársnak; ugyanakkor —a dolog másik oldalát tekintve— a magas képzettségű nők is egyre kevesebb férfi szemében tűnnek alkalmas házastársnak. Az egyik felmérés szerint a mérnöki diplomával rendelkező nők 55 %-a olyan férjet választott, aki maga is mérnök vagy természettudós. Hasonló magas arányt tapasztaltak a természettudományok és az orvosi tudományok területén is. A házasság intézményének hatása a nőkre az amerikai felmérés, de több más szerző véleményének alapján a következőkben foglalható össze: azonos származású, iskolázottságu és képességű nőket véve figyelembe, a nem-házasok jóval önállóbbak, törekvőbbek, szabadságszeretők, nehezebben vonulnak vissza. Vizsgálatok alapján megállapították, hogy az egyetemi hallgató korban kötött házasságok jelentős változást okoztak a nők személyiségében: kevesebb önállóság, csökkenő kezdeményező képesség, nagyobbfoku alárendeltségi érzés és konzervativizmus észlelhető. A Michigan State University felmérése szerint általában a férfiak tekinthetők "konzervatívabbaknak", tradicióhübbeknek, igaz, hogy a hagyományokat a nők hajlamosak átvenni. Mintavételes eljárással megvizsgálták az 196l-19ő2-ben végzett nőhallgatókat, és a vizsgálatot 1964—ben ugyanezekkel a személyekkel megismételték,egyrészt a pályaválasztás, másrészt terveik valóraváltása szempontjából. Ugyancsak megkérdezték tőlük, milyen tapasztalatokat szereztek és milyen lehetőségeket várnak otthoni, családi szerepükkel kapcsolatban. Bár a felmérés végső kidolgozott eredményei még nem állnak rendelkezésre, bizonyos előzetes megállapítások azért lehetségesek, s ezek alapján az egyetemet végzett nők pályaválasztását tekintve három fő tipust különböztettek meg /a részletes elemzés Rossi professzor tanulmányában található/:
