Tudományszervezési Tájékoztató, 1967

5. szám - Szemle

A KOLLEKTIV KUTATÓMUNKA TENDENCIÁJA Arról már szó volt, hogy napjaink tudománya mindinkább az "ostromra" rendezkedik be. Ennek során különböző —gyakran igen távoli— specialitásu kutatók ismereteinek és erőfeszítéseinek egyesítésére, mind kiterjedtebb és bonyolultabb tudományos felszerelés hasznosítására, a legváltozatosabb tartalmú és nyelvű "információmasszivum" feldolgozására, az elért eredmények termelésbe való —általában igen munkaigényes— átvitelének megoldására van szükség. Ezek a feladatok csupán jól szervezett, megfelelően összeválogatott, korszerű technikával felszerelt, célra törő kutatói kollektívákkal oldhatók meg. Az "önálló kutató" és az "önálló szerző" mindinkább időszerűtlenné és ki nem fizetődővé váló voltát —akárcsak a világ más részein— a Szovjetunióban is különböző vizsgálatok segítségével mutatták ki. Igy például a szerző 1965-ben L.P. Szmlrnov-val azt vizsgálta meg, hogy a szerzők számától függően a benyújtott találmányok között miképpen csökken az újrafelfedezések száma. Az eredmény, amely egyébként egybevág a szakirodalomban fellelhető hasonló vizsgálatok eredményeivel, a következőképpen ábrázolható /az ábrán A = az újrafelfedezések száma; В = a szerzők száma/: 3. ábra 601