Tudományszervezési Tájékoztató, 1967
5. szám - Szemle
A TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉG SÚLYPONTJAI Az egyes országok tudományos tevékenységének viszonylatában jelentkező változások törvényszerűen szoros kapcsolatban állnak a fejlődés történelmileg megalapozott gazdasági és társadalmi jellegzetességeivel. A XVI. és XX. század között ezen tényezők hatására a következő országok jutottak vezetőszerephez a tudományos életben: Itália, Anglia, Franciaország, Németország, majd az Egyesült Államok. M.Yasa japán tudós megkísérelte, hogy az egyes országok tudományos életének egymáshoz viszonyított fejlődését kvantitatív formában is megvizsgálja. Az egyes országok tudományának helyzetét jellemző számadatok közül kiválasztotta azokat, melyek rávilágítanak arra, hogy a vizsgált periódusban mekkora volt az illető ország tudósai által elért fontos tudományos eredmények száma. Ha egy meghatározott történelmi időszakban valamely ország tudósainak hozzájárulása a tudomány fejlődéséhez meghaladta az adott időszakban az egész világon elért eredmények egynegyedét, akkor ezt Yasa ugy értelmezte, hogy a tudományos tevékenység központja erre az országra helyeződött át. A fenti alapelv szerint elvégzett vizsgálatok alapján Yasa kimutatta, hogy az a vezetőszerep, melyet az Egyesült Államok az 1920-as években játszott, az 50-es évekre igen lecsökkent. A japán tudós azt a véleményt vallja, hogy a tudományos tevékenység központjának fő eltolódási iránya Moszkva felé mutat. Anélkül, hogy Yasa vizsgálataival tovább foglalkozna, Dobrov rámutat arra, hogy a fentinél helyesebb eljárás, ha nem kifejezett földrajzi központról beszélünk, hanem azokat az országcsoportokat keressük, melyekben a tudományos-technikai haladás hasonló társadalmi-gazdasági feltételek között valósul meg, hasonló célkitűzésekkel, nagyjából azonos szinten és azonos módszertani kölcsönhatásban az egyes országok tekintetében. Ilyen például a KGST országok csoportja. A tudomány jellegét és lényegét tekintve nemzetközi és oszthatatlan. A kölcsönös tudományos tájékoztatás eszközeinek és módszereinek továbbfejlődésével, a nemzetközi tudományos együttműködés fejlődésével és a tudósok egymás közötti kapcsolatainak javulásával emelkedik a tudományos haladás általános üteme. A tudósok egyöntetű törekvése a tudomány integrálására törvényszerű és haladó fejlődési jelenség a tudományszervezésben. 589
