Tudományszervezési Tájékoztató, 1967

1. szám - Szemle

- Felmerült-e már az adott probléma korábban, esetleg kissé eltérő alakban? - Gondol-e a kutató valamilyen alkalmazható elméleti tételre? - Találkozott-e már hasonló ismeretlennel rendelkező problémával? - Amennyiben ugyanis hasonló problémát már megoldott, annak eredményét vagy módszereit per analogiam felhasználhatja. - Átszerkesztheti-e a problémát? - Megoldhatónak látszik-e a probléma valamilyen része? - Felállithatók-e olyan hasonló problémák, amelyek általánosabbak, sajáto, 54/ sabbak vagy hasonloak ? A LAPPANGÁS IDŐSZAKA Ennek az időszaknak jellegéből következően nem állapithatók meg pontosan elemei /főként azok sorrendje/, s inkább csak néhány vonásával jellemezhető. Ezek: az idő, a problémára való sorozatos visszatérés, feszültség és célra irányozottság,tárgyra koncentrálódás, a probléma megoldásához szükséges láncszem, összefüggés megtalálása. Lényegében ez a tényleges alkotómunka és ez, ami nem tervezhető. A szervező és a vezető csak arról gondoskodhat, hogy a kutatóhelyekre alkotóképes egyének kerüljenek, illetve, hogy ilyenek kapjanak valódi problémákat, és az általuk felvetett problémák belekerüljenek a kutatóhely tervébe. A lappangási időszak kedvező lefolyása elősegíthető, elsősorban az előkészítés anyagával, a szellemi munka egyéb előfeltételeivel és környezeti tényezőivel. A MEGOLDÁS MEGPILLANTÁSA Ez a szakasz ismét csak feltételeivel jellemezhető: 1. a probléma iránti érdeklődés, megoldásának vágya; 2. más probléma hiánya, ami elterelné a figyelmet; 3. nagymennyiségű információ; 4. az információk rendszeres átdolgozása; 5. kiegyensúlyozott állapot; 6. zavarmentes munka; 7. a szellemi munkát gátló tényezők hiánya; 8. a probléma különböző módszerű felidézése: olvasmány, vita; 54/ Uo. 60.p. 48