Tudományszervezési Tájékoztató, 1967

1. szám - Szemle

ро/ válnak . A nagy kutatószervezetek problémája elsősorban a következő, nagyrészt szervezési vonatkozású kérdésekben éleződik ki: Mivel nem alakultak még ki a tudományos munka természetének megfelelő nagy szervezeti formák, szervezési és vezetési módszerek, a nagyüzemi kutatószervezet nem kedvez a valóban alkotóképes, eredeti és önálló gondolkodású kutatóegyéniségek kibontakozásának. A túlzásba vitt csoportmunka a legkisebb közös nevezőre szállítja le a csoport tagjainak tudományos színvonalát,erő, 29/ feszítését, felelőssegét . Mindez a formális fegyelmet, a konvencionális gondolkodást és főként a konformizmust erősiti^^. A szervezett kutatás alapvető ellentmondása, hogy az alkotóképes kutató és a szervező vezető között rendszerint sorozatos konfliktus-helyzet jön létre^"^. Ezért olyan felfogás is létezik, miszerint nem a tudományos nagyüzemek produkálták az elmúlt 50 év alatt a legjelentősebb találmányokat; a kutatószervezet továbbra is az alkotóképesség eredeti forrásaira támaszkodik, és azt szervezettséggel pótolni nem tudja; maga a szervezettség sokszor gátolhatja is az uj 32/ , , , gondolatok terjedését . A szervezettség és a központi irányítás olyan bénitó hatást is gyakorolhat, amilyen a hitlerista Németországban volt tapasztalható""""^. Jelenleg azonban még nagyon keveset tudunk a tudományos alkotás természetéről és lefolyásáról, és ezért még kevésbé beszélhetünk komolyan azokról az előfeltételekről és intézmények34/ ről, amelyek elősegítik, illetve hátráltatják azt . Bár a tehetségkutatás és a tehetséges egyének fejlesztése társadalmilag jól megszervezhető, a kirobbanó tehetség nem fér ezekbe a keretekbe, és gondolatai sokszor éppen ezeknek az intézményeknek lé35/ ~ tét fenyegetik . Az is feltűnő, hogy az alkotóképesség kérdésével milyen kis mértékben foglalkozik a szakirodalom. A legutóbbi 23 év alatt megjelent 121 000 pszichológiai tanulmányból mindössze 186 foglalkozott az alkotóképesség vizsgálatával^ . Pedig enélkül sem a nagy szervezetek kutatószemélyzetének alkotóképes kutatókkal történő utánpótlása, sem a számunkra legkedvezőbb munkafeltételek, vezetési módszerek biztosítása nem oldható meg tudományos biztonsággal, sőt részben a korszerű szervezési módszereknek /például az operációkutatásnak/ a kutatási folyamatok mikrostrukturáira vonatkozó alkalmazása is illuzórikussá válik. 28/ L. az "Ember-gép-szervezet" c. összeállításunkban feldolgozott irodalmat. Tudományszervezési Tájékoztató, 1966.l.sz. 44.p. 29/ Tudósok és mérnökök az amerikai iparban. Tájékoztató.. .1964.3-4.sz.338.p. 30/ RAUDSEPP,E.: Managing creative scientists and engineers. /Alkotó tudósok és mérnökök irányítása./ New York -London,1963« Macmillan. 254 p. ^ 31/ JEWKES,J. - SAWERS,D. - STILLERMAN,R.: The sources of invention. /А találmányok forrásai./ London,1958. Macmillan. 134.p. 32/ Uo. 185.p. 33/ Uo. 244.p. 34/ Uo. 246.p. 35/ Uo. 245.p. 36/ NAEFELE,J.W.: Creativity and Innovation. /Alkotóképesség és ujitás./ New York,1962. IX.p. 39 MTA