Tudományszervezési Tájékoztató, 1967

1. szám - Szemle

annak a vezetője az egész igazgatási terület felelőse az igazgató, illetőleg helyettese szániára. Mi is próbálkoztunk ezzel a formával, de végeredményben nem voltunk vele megelégedve. Az ilyen szervezési forma ugyanis azzal a következménnyel járt, hogy az intézeti titkárság vezetője, illetőleg az intézeti titkár az igazgató és a kutatóhelyek vezetői közé ékelődött, s ez legalábbis félreértésekre vagy bürokratikus huzavonákra adott alkalmat. Éppen ezért próbálkoztunk azzal a formával, hogy semmiféle külön szervezeti formát nem adtunk ennek a tevékenységnek, hanem az igazgató és helyettesei látták el a szükséges adminisztratív kisegitő munkaerőkkel együtt. Ez a megoldás addig, amig az intézet kisméretű volt, s az igazgató és helyettesei erre kellő időt fordíthattak, elfogadhatóan működött. Nyomban nem működött azonban kielégítően, amikor az intézet mérete meghaladta a kisüzem kereteit, ami nálunk az egyesítéssel következett be. Ilyen körülmények között próbálkoztunk ujabb szervezési formával: a gazdasági ügyintézést és a többi igazgatási ügyeket egyetlen szervezeti keretbe vontuk össze, s ennek a gazdasági és igazgatási osztálynak a vezetője az intézet gazdasági vezetője lett. Ez a megoldás azzal az előnnyel is kecsegtetett, hogy ilymódon csökken az ütközés a gazdasági és az egyéb igazgatási tevékenység között, s az intézetvezetés számára minden adminisztratív tevékenység egy felelős személynél fut össze. Erről még csak egyéves tapasztalatunk van, de már kezd bebizonyosodni, hogy ez a szervezési forma sem kielégitő. Rá kellett jönnünk ugyanis, hogy minden intézeti igazgatási vagy üzemszervezési kérdésben többféle szintű tevékenység szükséges. Mindenekelőtt gondoskodni kell a megbizható és hibátlan nyilvántartásokról , ami korántsem olyan egyszerű, hogy azt kellő képességű és tapasztalatú adminisztratív munkaerők nélkül, vagy megfelelő szervezettség nélkül kielégitően biztositani lehetne. Másik szintje az igazgatási tevékenységnek az, ami előadói szintnek nevezhető. Ez olyan munkát jelent, hogy valaki mélyedjen bele a szóbanforgó kérdés megismerésébe, teljesen ismerje az előzményeket és összefüggéseket, legyen tisztában az elérendő céllal és kellő megalapozottsággal ki tudja dolgozni az ennek megfelelő megoldási és intézkedési alternativákat. S ennek a feladatkörnek az ellátása a legnehezebb. Ezt legjobban az igazgató vagy helyettese tudná elvégezni,de ennyi ideje normális intézetvezetői tevékenysége és saját kutatásai mellett egyszerűen nem lehet. Ha pedig főhivatású igazgatási szakember végzi ezt a munkát, akkor olyan egyoldalúságba eshet, ami előbb-utóbb jogosan bürokratizmusnak minősithető. Mi a legtöbb reményt abban látjuk, hogy az ilyen igazgatási-előadói tevékenységet egyegy alkalmas kutató meghatározott időre történő beosztásával lehet ellátni, bár ennek is tapasztaltuk azt a hátrányát, hogy a személyi változások törést okoznak az ügyek ismeretében. Végeredményben tehát az a tapasztalatunk, hogy megkülönböztetett figyelmet érdemel az .intézeti igazgatás szervezése, s e tekintetben semmiféle sablont nem le18