Tudományszervezési Tájékoztató, 1967

1. szám - Szemle

több baj van az intézetben. Ebben az esetben kutatni kell ezek okát, és személyi intézkedéssel vagy beható megvitatással kell csökkenteni azokat az okokat, amelyek gyakori nézeteltérésekre vezetnek. Egy esetben normális és szükségszerű az álláspontok ütközése és az igazgató egyszemélyü döntése, ez pedig a kutatásban felhasználható eszközök elosztása a kutatórészlegek között. E tekintetben ugyanis minden vezető köteles a részlege igényeit képviselni, s ezek csak ritka kivétel esetében férnek össze egymással. Akár eszközök elosztásáról van azonban szó, akár más igazgatási kérdésről, amikor az igazgató egyéni döntése szükséges, minden esetben csak a kollektiva legfelelősebb tagjaival való egyeztetés és mélyreható megvitatás után lehet helytálló és eredményében hasznos egyéni döntést hozni. Mindezekkel összefüggésben érdekes tapasztalatokat szereztünk az intézetvezetés szervezeti formái tekintetében is. AZ INTÉZETVEZETÉS SZERVEZETI FORMÁI Általános rendszer hazánkban is, hogy az intézetek élén t u d о m á nyos tanácsok működnek. Mi ugy tapasztaljuk, hogy ezek a nálunk meghonosodott formában /a Szovjetunióban mások a funkcióik/ vagy nem működőképes testületek, vagy működésük hatástalan. Néhány év tapasztalata arról győzött meg bennünket, hogy tudományos kérdésekben csak a legáltalánosabb szinten tud hozzászólni a tudományos tanács az intézeti munkához, adminisztrativ-gazdasági vonatkozásban pedig teljességgel képtelen beleszólni az intézet ügyeibe. Éppen ezért mi változtattunk is ezen, és néhány év gyakorlata alapján jól működő testületként alakult ki intézetünkben az intézeti kollégium. Ennek tagjai az intézet osztályvezetői —természetesen az igazgató és helyettesei—, az érdekelt főhatóságok képviselői és esetleg meghivott külső szakértők. Ez a testület olykor havonta, általában azonban kéthavonta érdemben ás hatékonyan tud foglalkozni az intézetvezetés tudományos és igazgatási problémáival egyaránt. A magyarázata ennek az, hogy mindenki tájékozott és érdekelt az intézet munkájában, tehát képes érdemi álláspontot elfoglalni. Emellett nálunk is beváltak, mint rendszeres munkaértekezletek, az osztályvezetőkkel tartott megbeszélések, mégpedig minden testületi forma és minden tárgyalási megkötöttség nélkül. Mi tiz éven keresztül ezzel a két testületi formával elég jól elboldogultunk. Amikor azonban intézetünk megnövekedett /tiz tudományos osztálya van/, tapasztalni kezdtük, hogy bizonyos előkészitő tanácskozások vagy különösen bonyolult kérdésekben való konzultálások sem az osztályvezetői plénumokon, sem a kollégium kere16