Tudományszervezési Tájékoztató, 1967

1. szám - Szemle

té vált az FM keretében. Ennek az egyesítésnek a létrehozásával egy viszonylag nagy, de mindenesetre közepes kutatóintézet jött létre /kereken 300 főnyi összlétszámmal/. A mi intézetünk tehát a folyamatos növekedés pályáját mutatja. Ez magában véve nem különösen érdekes, több példa van erre kutatóintézeteink sorában. Mégis, figyelemreméltóak azok a tapasztalatok, amelyeket e növekedés során szereztünk, mert a növekedésnek ez a tipusa nem eléggé ismert, illetőleg elismert. E tapasztalatainkat a következőkben összegezhetem. A FOLYAMATOS NÖVEKEDÉS TAPASZTALATAI a/ A mi esetünkben is bebizonyosodott, hogy a feladatok növekedése törvényszer üen együttjár a szervezeti koncentrációval . Ennyiben tehát a mi saját tapasztalataink csak megerősítik ezt az általános törvényszerűséget. Ъ/ Nem ilyen egyértelmű, illetőleg közkeletűen elfogadott már az a másik tapasztalatunk, hogy a szervezeti koncentráció bizonyos alternatívák lehetőségei között következik be: lehetséges folyamatos, "szerves" növekedés, és lehetséges egyszeri programozással nagy intézet létrehozása. Tudománypolitikánkban, akadémiai és minisztériumi tudományszervezési törekvéseinkben eddig ugyanis egyaránt a programozott nagy intézetek létrehozása állott előtérben, sőt nem is nagyon beszéltünk arról, hogy más módon is el lehet érni a szükséges intézetek felfejlesztését.A mi tapasztalatunk határozottan az, hogy az olyan tipusu szerves növekedés, ami a mi intézetünk esetében következett be, egyáltalán nem rosszabb, mint az eleve kitűzött feladatoknak megfelelően tervezett nagy intézetek egyszeri létrehozása. Sőt, merem ugy megfogalmazni, hogy az esetek többségében a szerves növekedés előnyösebb. Ez ugyanazt jelenti, hogy többszöri lépésben, bizonyos átszervezési nehézségekkel terhelve jön létre egy nagyobb intézet, igy azonban mintegy a gyakorlat próbája is beépül az intézetbe, tehát közelebb kerül az illető tudományág történetileg valóban indokolt feladataihoz. с/ Érdemes hangsúlyozni azt a tapasztalatunkat is, hogy az i n t é zeti nagyságnak határai és feltételei is vannak. Röviden szólva, csak olyan mértékig hasznos, illetőleg hatékony a szervezeti növelés, ameddig a kutatási program ezt szoritóan követeli, s nem kevésbé az is feltétele egy normálisan működő nagy intézetnek, hogy szervezeti részei messzemenő önállósággal alakuljanak ki és működjenek. 9