Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

A szerző szerint nem kétséges, hogy Ausztrália a kutatásra forditott jelenlegi összeget könnyedén meg tudná kétszerezni: évi 5 millió ausztrál font ráforditásnövelés az I96O-I96I. évi nemzeti jövedelemnek mindössze 0,06 %-áX tenné ki. Ez azonban csak akkor képzelhető el, ha az egész közvélemény tisztában lesz a tudomány jelentőségével. A kutatásra forditandó összeggel leginkább az amerikai National Science Foundation-hoz/Országos Kutatási Alapitvány/ hasonló intézmény gazdálkodhatnék. Ezt az intézményt, amelyet talán az Ausztráliai Tudományos Akadémia és a CSIRO, valamint az egyetemek támogathatnának, csak a részérdekek harcától függetlenül lehet elképzelni, hiszen ez volna hivatott elosztani minden kutatás célját szolgáló, közületi és magánforrásból származó összeget. Világos, hogy Ausztrália nem engedheti meg magának, hogy ugyanolyan széles területen folytasson kutatásokat, mint például az Egyesült Államok. A kutatási témák fontossági sorrendje megállapításának, a kutatás területi eloszlásának gyakorlati és gazdaságossági szempontokhoz kell igazodnia. Megoldásként a tanulmány a következőket javasolja: Kiváló tudósokat jó fizetéssel külföldről Ausztráliába kell vonzani: ez az eljárás távolról sem uj, ezt csinálja az Egyesült Államok immár harminc esztendeje. Különös hasznát lehet venni a csere-professzorok, l'átogató-professzorok intézményének, mert ez részben pótolja a hazai oktató-hiányt. Az Ausztráliai Tudományos Akadémiának már ma is van egy erre a célra szolgáló kisebb alapja: ezt a rendszert azonban ki kell terjeszteni, mind hosszú időtartamú, mind rövid időtartamú profeszszori látogatások anyagi fedezetére. A szakember és oktatóhiány miatt gondolni kell az emberi erőforrások racionalizálására is. Specializált központi intézetek alapitása, az egy városban működő intézetek összevonása talán célravezetőbb volna, mint az erők jelenlegi szétforgácsolása. Összeállitotta: Dr.Göncz Árpád 97