Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

dináció tulajdonképpen "rögtönzést" jelent azon nehézségek áthidalására, amelyek abból erednek, hogy az államigazgatás tárca- és szakágazati sematizmusa nem tud alkalmazkodni a kutatótevékenység komplex irányítási szükségleteihez. Amennyiben valamennyire tartós és nagyvolumenü kutatómunkálatok irányításáról van szó, egyáltalán nem az ilyen improvizált megoldás a célszerű, hanem az, hogy a sematizmus megváltoztatásával létrehozott megfelelő igazgatási szerv végezze az irányítást, szabályszerű felhatalmazással és normális adminisztratív keretek között /az Atomenergia Bizottság és más hasonló hatóságok esetében ez valóban igy is történik/. Továbbá, ha indokoltnak látszik, hogy bizonyos kutatómunkálatot tárca- vagy szakágazat-közi koordinációs bizottság irányítson, akkor egyben gondoskodni kell arról is, hogy ennek meg is legyenek az adminisztratív eszközei és felhatalmazásai, biztosítva koordinatív intézkedéseinek végrehajtását a különböző felettes hatóságok alá tartozó kutatóhelyeken, amelyekre a koordináció hatóköre kiterjed. Külön kiemeli a bizottság azt, hogy korántsem szükséges mindennemű kutatási együttműködést külön koordinációs intézkedésekkel biztositani/"univerzális koordináció"/, mert a tudományos kutatás saját belső munkakapcsolatai a megfelelő dokumentáció és információs hálózat fenntartása esetén gyakran önmaguktól biztosítani tudják a kellő kooperációt. Végül még arra is utal a bizottsági jelentés, hogy a koordinációs megoldások sokszor igen költségesek, amennyiben a koordinációs bizottságokban és szervekben általában maguk a kutatók —méghozzá többnyire vezető kutatók— végzik azt az adminisztrációt,amit tulajdonképpen igazgatási szervek tisztviselőinek kellene végezniök. "Sokminden koordináció tisztán rutinszerű ügyeket érint, s feleslegesen terheli meg az ország kutatási kapacitását" /ЕВ. VIII. 62./. Egyébként az Elliott-Bizottság jelentésének VIII. kötete az Egyesült Államok számos igen magasszintü hatóságközi kutatáskoordináló szervének felépítéséről és működés módjáról ad gondos leírást és elemzést. A kutatási koordináció legnagyobb problémái az Egyesült Államokban az államigazgatás felső szintjein mutatkoznak meg — tudniillik ott, ahol igazgatási uton csak az elnök és kabinetje biztosithatná megfelelő intézkedésekkel az együttműködést a különböző minisztériumok és egyéb állami főhatóságok között; ez viszont a tárcaközi kutatási ügyek óriási volumenét tekintve nehezen látszik megvalósíthatónak. Persze koránt sincs hiány ilyen felső szintű —részben közvetlenül a Fehér Házban működő— koordinativ szervekben és bizottságokban; csakhogy a bizottsági jelentés szerint hovatovább már az a kérdés merül fel, ki koordinálja a koordinátorokat. Az Elliott-Bizottság azt a javaslatot teszi, hogy semmiféle uj csúcsszervet ne állítsanak fel a szövetségi kormányzat által fenntartott egész kutatótevékenység központi irányítására, hanem meghagyva az állami kutatótevékenység különböző szektorainak eddigi.elnökségi, illetve főhatósági irányítószerveit, ezeknek képviselőit egyesitsék egy szükkö'rü kutatáspo litikai bizottság, ban, amely a legfelsőbb államvezetés kereté34 I