Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

finanszírozott hadikutatási munkálatok is/—, milyen "mellékes" haszna lehet az általános tudományos és technikai haladás, a "civil termelés" szempontjából. Ezt a kérdést a Bizottság igen józanul, úgyszólván üzletemberi meggondolással veti fel, szinte kihangsúlyozva, hogy az ilyen vagy amolyan mérvű hadikutatás jogosságát és szükségességét ugyan nincs joga vizsgálni, de az már igenis az ő illetékességi körébe tartozik, hogy ennek a kutatásnak semmiféle gazdaságilag hasznosítható forgácsa vagy hulladéka ne menjen veszendőbe. Szószerint "

spin-off"-nak, azaz fonási hulladéknak nevezi a bizottsági jelentés a hadikutatás civil célokra hasznosítható melléktermékeit. Ezek a melléktermékek egyáltalán nem jelentéktelenek. A légelháritás céljára szolgáló radar kifejlesztése során született meg a mai mikrohullám-technika; a tranzisztor és az egész híradástechnikai mikrominiatürizálás, és persze az atomtechnika jelentékeny része is hadikutatások származéka. Ugyanezt nyilván ésszerűbben és gazdaságosabban létre lehetett volna hozni közvetlenül békés célzatú kutatással, de nem igy történt, s az effajta tapasztalatok után az ElliottBizottság érdeklődése a jelenlegi "spin-off" után igen érthető. A Bizottság igen gondos és mélyreható vizsgálat után arra a megállapításra jut, hogy a jelenlegi óriási méretű hadikutatás ugyan nyilvánvalóan igen sok olyan eredményt produkál, amelyet a polgári termelésben jól lehetne hasznosítani, de a tényleges felhasználásnak igen nagy akadályát képezi a "szabadalmi probléma", azaz /noha a Bizottság nem nevezi nevén a gyermeket/ a kapitalista társadalmi-gazdasági rend. Idézzük szószerint a Bizottság jelentését /ЕВ. VI. 137./: "Ha a kormányzat fenntartja magának a jogot azokra az újításokra... /amelyek az általa finanszírozott kutatások révén jönnek létre/... , akkor természetesen ellenőrzést gyakorolhat ezek felett és gondoskodhatik arról, hogy a legteljesebb mértékben kihasználják a belőlük adódó lehetőségeket. De igen gyakran az lesz a helyzet, hogy egy vállalat nemigen hajlandó úttörő munkát végezni... /a kormányzattal kötött kutatási szerződés alapján/., egy uj dolog e1

о

al1

itasara es forgalomba hozására, ha nem tulajdonosa az ujitásnak és igy nem védheti azt meg versenytársai ellen, akik ilymódon egyszerűen bezsebelhetnék úttörő munkájának hasznát. E nézet hivei azt állit ják, hogy még valami licencia-rendszer bevezetése sem nyújthatna etekintetben kielégítő biztonságot. Ha viszont a kormányzat ipari szerződő partnere tulajdonosává válik a szabadalomnak, de nem lát semmi közvetlen pénzügyi vagy egyéb előnyt kiaknázásában, akkor ráülhet a szabadalomra anélkül, hogy bármit tenne hasznosítása érdekében /szószerint: "he may sit on it and do nothing..."/. S ez esetben a kormányzatnak semmiféle hatalma sincsen arra, hogy bármilyen más irányban gondoskodhassék a szabadalom kihasználásáról." Azt talán mondanunk sem kell, hogy az Elliott-Bizottság nem talált orvosságot erre a "szabadalmi problémára".