Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

Fehér Házba, miután számos nagytekintélyű szakértő olyasfajta véleményt nyilvánitott, hogy a kutatási eredmények dokumentációjára és terjesztésére forditott összeg —a kutatási összráforditások már emiitett alig 1 %-a— körülbelül tizedré s z e annak, amit az információs apparátusra költeni kellene, hogy az óriási kutatási volumen megfelelő hatékonyságú kihasználását biztosítani lehessen /ЕВ. IV. 92./. Emellett meg kell jegyezni, hogy a Szovjetunión kivül nincs is olyan ország, amely akár csak viszonylegosan is akkora tudományos és műszaki információs apparátussal rendelkeznék, mint az Egyesült Államok, ahol már amúgy is az elnökségi hivatal mellett működő Szövetségi Tudományos és Műszaki Tanács /Federal Council for Science and Technology - FCST/ külön szerve, a Tudományos és Műszaki Tájékoztatási Bizottság /Committee on Scientific and Technical Information - COSATI/ foglalkozik a szövetségi kormányzat nem kevesebb mint 259 megfelelő dokumehtációs és tájékoztatási központjának koordinációjával. De sem a koordináció, sem maga a koordinált intézményhálózat nem felel meg a korszerű követelményeknek, amikor évente 600 000 lényeges /értsd: uj eredményeket közlő és nem csupán összefoglaló jellegű/ kutatási közlemény jelenik meg a világon. S még az sem közömbös, hogy ma, amikor éppen a természettudomány és a technika legmozgalmasabb kutatási frontjain sok esetben 1-2 év is elegendőnek bizonyul egy laboratóriumi eredménynek a termelési gyakorlatban való széleskörű hasznosítására —amint ezt például az izotóp- és a félvezető-kutatás esetében láttuk—, akkor tudományos és műszaki folyóiratok szerkesztőségében 1-2 évig vagy még tovább is várakoznak közlésre fontos kutatási eredmények, mert az "információs csatorna" keresztmetszete /adott esetben: a lapterjedelem, a nyomdai kapacitás stb./ túlságosan szűk, és éppen ennek bővítésére nincsen pénz. A Bizottság statisztikai kimutatást készített arról, hogy a kutatómunka különböző fontos ágaiban átlagosan mennyi idő telik el a kutatások lezárása /a kutatási beszámoló megírása/ és az eredmények közzététele között. Például a Szövetségi Távközlési Bizottság által finanszírozott híradástechnikai kutatások esetében az eredményközlés csak az esetek 25 %-ában történik meg 1 éven belül, mig másik 25 %-ban 1 évet, 50 %-Ъап pedig 2 évet vesz igénybe az eredmények nyilvánosságra hozatala /ЕВ. IV. 37-/. Ezek kétségtelenül elgondolkoztató megállapítások, s kézenfekvő, hogy a kérdést hazai szempontból is érdemes volna behatóan megvizsgálni, mivel a tudományos és műszaki tájékoztatás hatékonyságának kis országok szempontjából talán még fokozott jelentősége van. Ezek az országok ugyanis a dolog természeténél fogva csak bizonyos kutatási szektorokban folytathatnak nagyobb arányú saját kutatótevékenységet, és számos területen csupán megfelelő információs apparátus fenntartása utján biztosithatják azt, hogy lépést tartsanak a fejlődéssel. Az Elliott-Bizottság jelentésének szóbanforgó IV. kötete az információs apparátus hatékonyságára vonatkozó vizsgálódások sok olyan uj módszerét és eredményét ismerteti, amire itt nem térhetünk ki bővebben. 22