Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

A "nagy-" és "kis tudomány" szemléltetésénél jóval nehezebb kérdés a kettő közötti viszonyt elképzelni.Nemrégen még ugy véltem, különböző működési területek a­lapján elkülöníthetők: azaz "nagy tudomány" ott, ahol igen preciz és költséges fel­szerelések és módszerek szükségesek, a "kis tudomány" pedig ott működjék, ahol alap­vető paradoxonok jelentkeznek. A tudomány e két típusának azonban mind intellektuá­lisan, mint érzelmileg szüksége van egymásra. Ha elkülönülnének, mindkettő az előb­biekben megtárgyalt szélsőségek gyengeségét mutatná. Jelenleg a fejlődés iránya erősen a "nagy tudomány" felé mutat, és azt,aki a "kis tudomány" alkotóképességéről van meggyőződve, gyakran olyannak tekintik, mint aki képtelen megérteni a haladást és a jövő szavát. Ugy hiszem, ez igazságtalan. I­gaz ugyan, hogy sok fiatal vonzódik a nagy tudomány hatalmas gépei iránt és nehéz is ellenállni a könnyű sikernek, amivel a nagy gépek kecsegtetnek. Vannak azonban olya­nok is, mind fiatal kollégáink, mind tanítványaink között, akik magukban szeretnek dolgozni, elmélyülten és türelmesen kutatni az alapvetőbb igazságok után. A "nagy tu­domány" csoportjához tartozó kiemelkedő kutatókról bizonyos rosszmájusággal állapí­tották meg, hogy inkább a kormány nevezte ki őket nagy fizikussá azáltal, hogy nagy gyorsitó berendezéseket adott nekik, s nem a Gondviselés azáltal, hogy a tudás irán­ti odaadó érdeklődéssel, az igazi problémák iránti szeretettel és az ezek megoldásá­hoz szükséges türelmes kutatómunka alázatosságával ruházta volna fel őket. Ennek ellenére a jelenlegi fejlődés a "nagy tudomány" felé tart. A "nagy tudomány" ezenfelül spontán teremti meg a maga szervezetét, a "kis tudomány" egyéni kutatója pedig igyekszik nagy ivben elkerülni minden szervezeti formát. Mégis nagyon szeretném, hogy a "kis tudomány"-t ismerjék el annak, ami: a tudomány életképességé­hez szükséges elemnek a minden tudomány lelkiismereteként működő erkölcsi erőnek, a közvélemény szavának azokban az esetekben, ha a nagy tudomány képviselői között né­zeteltérés van. Annak a ténynek, hogy a "kis tudomány" nem törekszik látványos di­csőségre, és kutatási munkája során beéri egy előző korszak kevésbé fényes feltéte­leivel, tiszteletet és tekintélyt kell kivívnia számára. Végső fokon talán az a nem . is arany középút látszik a legjobbnak, amelyet követve a "nagy tudomány"-t támogat­nánk erőteljesen, de minden segítséget, ösztönzést és megbecsülést megadnánk a "kis tudomány"-nak is. Témánk a tudomány fejlődésével járó kedvező kilátás és veszély volt. Mint láttuk, mindkettőből elég sok van. A jövő tudomány Ígérete az, hogy nemcsak eszközül szolgál egy könnyebb élethez, hanem megadja az emberiséget egyesítő célt, hiszen nem­csak kenyéren él az ember. Ha be tudja tölteni ezt a feladatkört, akkor az emberiség drámájának egyik nagy szerepét tölti majd be. Annak a veszélynek a forrása, amellyel a nagyban megnövekedett és egyre fontosabbá váló tudomány a társadalmat fenyegeti, a megnövekedett tudásanyagból származó fokozott hatalom és képesség, ami ujabb korlátozásokat tesz szükségessé. 15

Next

/
Thumbnails
Contents