Tudományszervezési Tájékoztató, 1965

1. szám - Szemle

lomtudományok, művészeti oktatás, zene, nyelvek — nélkül nem lehet szélesebb értelemben vett tudományos nevelést nyújtani, s az egyetemek csak akkor tudják nevelő hivatásukat kifejteni, ha a jellem formálásához e tárgyak is hozzájárulnak. Mothes véleményének alátámasztására Fichtét idézi: "A tudós igazi szakmája a társadalom; mint tudós, a társadalom bármely más tagjánál inkább a társadalom révén és a társadalomért él." Fichtére támaszkodik akkor is, amikor megjegyzi, hogy a tudós kötelessége, hogy kifejlessze magában mások eszméinek megértésére és befogadására irányuló készségét. A tudósnak hatnia kell a társadalomra, és erkölcsileg gazdagitania kell az emberiséget. Erkölcsi szemszögből a tudósnak kell a társadalom leértékesebb tagjának lennie. A tudós felelőssége különösen az ifjúság nevelése terén érvényesül. Ő sem tévedhetetlen: tévedésekre hajló gyarló emberi lény. Éppen ezért annak, aki tanit, feltétlenül és korlátlanul ragaszkodnia kell az igazsághoz. A hazug és a szélkakas sohasem képes tekintélyt kivivni: az okosság még senkit sem tesz tudóssá. Sohasem szabad elfeledkezni, hogy tudósnak lenni és tudományos kutatásokat folytatni csak mélyen gyökerező erkölcsi alapelvek birtokában lehet. A tudomány a szerénység iskolája; aki a maga tudományszakában irodalmában járatos, rá kell ébredjen tudásának véges voltára. A nevelés egyik legeredményesebb eszköze, ha a tanítványok látják, hogy a tudós örömét leli a munkájában. Ha a tárgy iránti lelkesedését nem tudja átplántálni, professzori hivatását sérti meg. E téren Németországban sok a kívánnivaló: ha a munkával szemben tanúsított magatartás nem változik gyökeresen Németország nem fogja tudni soha felvenni a versenyt más országokkal. Lehet, hogy az egyetemi hallgatók jórésze túlságosan könnyen jut hozzá a tanulás lehetőségéhez. Ahhoz, hogy valaki meg tudja becsülni a tanulás lehetőségét, áldozatot is kell hoznia érte. — Külön kérdést jelent a "szakbarbárság" kérdése. Az intellektuálisan szük specializálódás, az egyetemi oktatás hibái és az előre kötelező életvitel következtében talán még soha olyan messzire nem vezetett, mint manapság: némi túlzással szinte azt lehetne mondani, hogy az egyetemről nem müveit nők és férfiak, hanem félrenevelt és megtévesztett szakemberek kerülnek ki A doktriner és dogmatikus magatartás a tudomány ellensége. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nagyfokú szakosodás ne érlelhetne mind a kutatás, mind a gyakorlat terén értékes gyümölcsöket. A szakosodás hátrányait feltétlenül ellensúlyozni kell, erre pedig jó eszköz a művészeti oktatás: fejleszteni kell az egyetemi hallgatók művészi hajlamait. Ez viszont csak ugy történhetik meg, ha a művészetekről alkotott vélemény teljesen szabad. Kinek-kinek magának kell kialakitania a maga felfogását. A vélemények szabad formálódásának előfeltétele, hogy az egyes fakultásokat ne válasszák el egymástól társadalmi korlátok. Sajnos manapság telje76