Tudományszervezési Tájékoztató, 1965

1. szám - Szemle

MIT VÁRT A TUDOMÁNYOS KÖZVÉLEMÉNY AZ UJ KORMÁNYTÓL Az Economist cimii nemzetközi tekintélyű hetilap szemleirója enyhén gúnyos hangon azt irta a konzervativ kormány tudománypolitikájáról, hogy a tudományügyi mi nisztérium 1964. februári megszüntetésével "megölte saját gyermekét", amikor létrehozta a korábbi miniszter vezetése alatt az Oktatás- és Tudományügyi Minisztériumot ez valamennyi kutatási és tudományos funkciót a maga adminisztratív és pénzügyi ellenőrzése alá vont. "Még jó — irja a szemleiró — hogy a Légügyi Minisztériumot 12/ nem szivja fel Hogg az oktatásügyhöz, hiszen az is kutat ! " A kutatómunka valamennyi válfajának és szintjének /kivéve a szaktárcák alá tartozó kutatóintézeteket / egy adminisztrációs szervbe való összpontosítását nemcsak az ellenzék, hanem a tudományos közvélemény jelentős része is felesi egesen felduzzasztott vízfejnek tekintette, melyben a humán- és társadalomtudományi kutatástól a legspeciálisabb ipari kutatásig minden beletartozott. E megoldás mellett azt az érvet hozták fel, hogy a kutatásra fordított igen tetemes összegeket, illetve szétosztásuknak, hovaforditásuknak helyes arányát jobban ellenőrizhetik, ha azok egy kézben összpontosulnak. A további érvelés az előbbiekben ismertetett kutatótanácsi rendszer megszervezésére támaszkodott — természetesen a választások után. A választások előestéjén az egyik népszerű tudományos lap, a New Scientist megkérdezett néhány kiemelkedő természettudóst és mérnököt /valamennyien a Királyi Társaság tagjai/, mit várnak az uralomra kerülő uj kormánytól. ^^ Noha nyiltan nem mondták ki, a feleletekből kitűnik, hogy a tudomány állami irányításának eddigi rendszerével ilyen vagy olyan szempontból egyik sem volt megelégedve, sőt az ipari kutatás, és általában a tudomány eredményeinek gyakorlati felhasználása tekintetében még módositott formában sem tartották jónak ezt a strukturát. "Nagy Britanniában a gyorsabb gazdasági növekedés alapvető eleme az egyetemek, állami kutatóintézetek és kutatási szövetségek munkájára alapitott uj technika gyorsabb ipari alkalmazása" — mondta G.B.R. Feilden professzor, s hozzátette: "Az uj kormány egyik legsürgősebb feladata az, hogy a polgári célú kutatásra fordított kiadások elosztási rendszerét felülvizsgálja, és módot találjon a kutatási szervezetek és 14/ az ipar közötti kapcsolatok megjavitásara. " A továbbiakban hangsúlyozza, hogy 12/Science and politicians: i.m. 701.p. 13/ Business for the new government. /Az uj kormány előtt álló feladatok/ = New Scientist /London/, 1964.okt. 15. 154-155. p. 14/ Uo. 154. p. 49