Tudományszervezési Tájékoztató, 1964

5. szám - Figyelő

tés uj tudományos technikájának az elsajátítására van szükség. Nem állítja, hogy a vállalatok legfőbb vezetőinek , okvetlen müveletkutatóknak vagy tudósoknak kell lenniük, de az ma már szinte minimális kívánalom, hogy a vállalatvezetőknek kellő áttekintésük legyen a tudományos módszerekről és arról is, hogy milyen teljesítményeket ^ várhatnak a tudósoktól. Több előadás behatóan foglalkozott a müveletkutatás jelentőségével, különösen a műszaki fejlesztési tervek kiválogatása szempontjából . RJl.Currie, az Imperial Chemical Industries képviseletében egyebek közt arra utalt, hogy kevés vállalat foglalkozik rendszeresen az egyetemek és termelő üzemek közötti megfelelő kapcsolat kiépítésével « H.G.Conway a ní>r.ort Bros. and Harland" cég küldötte ап-ól szólt,hogy az egyetemekről kikerülő fiatal mérnökök nincsenek kellőképpen felkészülve az ipari tervezés feladataira. Ezzel kapcsolatban az egyik hozzászóló hangsúlyozta, hogy a brit kutató laboratóriumok úttörő munkájának eredményeit gyakran mások aratják le, mert az ipari tervezés tudományos alapokra fektetését mind az egyetemek, mind az ipar elhanyagolja. Nem megoldás, ha a tudósoknak és mérnököknek nagyobb fizetést Ígérnek, amennyiben hajlandók tervezéssel foglalkozni. A probléma ennél komolyabb: az oktatást és szakképzést kell ezen területen erősen javítani. Az alkotókészséget nem lehet tanítani, de annak i d e6l4 jében való felismerésére lehet módszereket kidolgozni. A tervezőknek feltétlenül jártasoknak kell lenniük a mérnöki ismeretekben és fizikában, de érteniük kell ahhoz is, hogy melyek valamely szerkezet gyenge pontjai, miként kell felhasználniuk a számológépeket, ezenkívül a termelési és közgazdasági problémákról is tájékozva kell lenniük. Bishop professzor /London/ szerint az a tény, hogy az egyetemeken és felsőfokú technikumokban a szakképzést kizárólag hivatásos oktatók végzik, lazítja a kapcsolatokat az oktatás és az ipar között. Kétségtelenül megvannak az előnyei annak is, ha az oktatás kitűnően képzett mérnökök kezében van, akik semmiképpen sincsenek elkötelezve az iparral szemben. Ez a rendszer nagyszerű mérnököket produkált, a hiba csupán az, hogy kizárólag ezt a rendszert alkalmazzák. A hallgatók ugyanis a tervezésben nem otthonosak, Idegenek számukra az ipari és kereskedelmi élet tényei. Ezért a jelenleg fennálló műszaki oktatási rendszert egy másikkal kellene kiegészíteni, amelynek több köze van a gyakorlathoz. Dr. E.Rudd /DSIR/ arról beszélt, hogy a technikusok és a műszaki vívmányok alkalmazásával foglalkozó tudósok nem szívesen vesznek részt továbbképző tanfolyamokon. Ez a probléma ma már olyan arányok ölt,.hogy komoly aggodalomra ad okot. Azok, akik szerint a brit gazdasági életének nem