Tudományszervezési Tájékoztató, 1964
3-4. szám - Szemle
Az alapkutatás további megtorpedózója a kutatási problémákkal kapcsolatos döntések meghozatalának önkényes módja. A kutatók általában egyedül saját magukat tartják illetékesnek annak eldöntésére, hogy munkaterületükön mi a teendő; a vállalatvezetés viszont, noha e téren többnyire teljesen járatlan, rendszerint ragaszkodik az aprólékos ellenőrzéshez ée a megfellebbezhetetlen döntés előjogához. Semmi sem olyan kiábrándító, minden kezdeményezést és alkotókészséget megbénító, mint amikor egy-egy sokat igérő kutatási tervet vétóz meg a vállalatvezetés, amely kevéssé vagy egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy miről is van szó. 3 0/ Az alapkutatók még e számukra nem eszményi légkörben is gyakran hozakodnak elő merész hipotézisekkel és brilliáns megsejtésekkel, gyakran fordul azonban elő, hogy mindezt a "mindkét lábával a földön járó", "józan" vállalati kutatási felelős ugy itéli meg, mint szükségtelen elkalandozást a konkrét elvégzendő feladattól. AZ ALAPKUTATÁS FEJLŐDÉSÉNEK PERSPEKTÍVÁI Raudsepp idézett munkájában az alapkutatás helyzetét a következőképpen látja. Szóban mindenki az alapkutatás fontosságát hangsúlyozza, gyakorlatilag azonban az alkalmazott kutatás és fejlesztés az, amelynek terén az egyetemek, az ipar ós a katonai szervek a legnagyobb erőfeszítést fejtik ki, miközben az alapkutatásra ténylegesen mind kevesebb pénz és munkaerő jut. Mindenfajta pénzügyi és politikai nyomás, törekvés az elsőség visszaszerzésére a műszaki fejlődés legkülönbözőbb területein, mind-mind a rövid távlatú, sürgős, azonnali hasznosságu célkitűzések elérésére irányul. Azoknak, akik a kutatási alapokat jóváhagyják vagy kiutalják, az "amerikai gyakorlatiasság" különösen erős oldaluk: akár állami vagy egyetemi funkcionáriusok, j akár az iparban dolgoznak, megcsontosodott szokásaik folytán minél gyorsabban akarnak konkrét eredményeket látni: "A rövid távlatokra való beállítottság, amely a kutatás jelenlegi igazgatását jellemzi, a "legkontraproducensebb", legkatasztrofálisabb rendszernek bizonyulhat nemcsak a kutatás, hanem az amerikai társadalom hosszú lejáratú érdekei szempontjából is. Lényegtelen újításokra törekvő 'projektitisz', töredékprogramok hirtelen, ötletszerű finanszírozása, a meglevő eljárások aprólékos kicsiszolása, amit Spengler prófétikusan 'egy halódó civilizáció utolsó lehelletének' nevezett, nemcsak a 'technológiai olim3l/ piásss', hanem szabadságunk elvesztését is jelentheti..." ' 30/ RAUDSEPP,E.s i.m. 159.p. 31/ Uo. 160-161 .p. 353
