Tudományszervezési Tájékoztató, 1964

1. szám - Szemle

désé.beji. Ez a kutatási szerződéseknek az a záradéka volt, amely szerint a kutatómum. ka eredményét az állam korlátlanul felhasználhatta ugy^n, de a szabadalmak, amelyek a kutatáson alapultak, általában a kutatást végző intézménynek, esetleg magána a feltalálónak a birtokában maradtak. Amennyire ezt a biztonsági szempontok megengedték, a szabadalom tulajdonosának jogában állt a sza badalom tárgyát más, nem katonai célokra korlátlanul felhasználni. A polgári műszaki fejlesztés költségeit tehát bizonyos területeken /elsősorban a repülőgépipar, atomenergia, elektronika ós ujabban a rakétatechnika területén/ az állam az adófize tők pénzéből finanszirozta. Ennek.a záradéknak az lett a következménye, hogy közvet lenül a második világháború után a kutatásban résztvevő intézmények és a mögöttük álló trösztök rendkivüli intenzitással kezdték vizsgálni azt, hogy az általuk eredetileg katonai célokra kifejlesztett szerkezeti elemek, berendezések, technológiák ós szervezési módszerek milyen polgári célokra /elsősorban köz fogyasztású vagy közszükségleti célokra/ alkalmazhatók. E célból az applikációs laboratóriumra tucatjait létesitettók. Ezt a tendenciát még erősitette az Egyesült Államok gazdaságában közvetlenül a második világháború után kialakult elég jelentékeny mértékű gazdasági visszaesés, amelynek egyik következménye pl. az volt, hogy az állam által a második világháború alatt eredetileg katonai célokra lé tesitett termelési kapacitásokat /épületeket, gépeket, stb./ az állam ingyen, vagy névleges ellenértékért átadta a magániparnak, amely természetesen igyekezett ezeket a kapacitásokat kihasználni. HÁBORÚS SZABADALMAK POLGÁRI ALKALMAZÁSAI Az emiitett körülmények hatása a műszaki fejlesztésre nagyon hamar megmutatkozott. Az eredetileg katonai célokra kifejlesztett légelhárító rendszerekből igen gyorsan megszülettek a polgári légiforgalom és a hajózás radar-rendszerei. A jelenlegi rádiónavigáoiós rendszerek és vakleszállitó-berendezések alapja az a navigációs rendszer, amelynek segítségével 1943-44-ben az angol és amerikai éjszakai bombázókat az angliai támaszpontokon elhelyezett adóállomások a kijelölt célpontok fölé irányították. A jelenleg világszerte elterjedt szélessávú mikrohullámú összeköttetéseket könnyen telepithatő, mobil kivitelben eredetileg katonai célokra fejlesztették ki. Az első nagyothallókészülékben alkalmazott szubminiatür elektroncsöveket, telepeket, stb. eredetileg a közelségi gyújtó /proximity fuze/ céljaira fejlesztették ki. /Ez egy ötosövee szubminiatür adó-vevő készülék volt, amelyet egy 76 mm kaliberű légvédelmi lövedék orrába épitettek be és a lövedéket hatásos oélközelben, tehát nem csak közvetlen találat esetén, robbantotta./ Ez a tendencia még ma is tart: a szubminiatürizált, igen nagy megbizhatóságu tranzisztorokat, vagy az 13