Tudományszervezési Tájékoztató, 1963
4-5. szám - Figyelő
100 millió dolláros a költségvetési igény. A kiadások növekedése főképpen azzal magyarázható, hogy az egy kutatóra jutó átlagos évi összeget újra felemelték. 1963-ra ugyanis az EURATOM minisztertanácsa ezt az összeget 2 000 dollárról 1 000 dollárra csökkentette, de kitűnt, hogy a kutatási tevékenység fokozódásával ez elégtelennek bizonyul. A tudományos és technikai személyzet köréhen ezzel kapcsolatban jelentós elégedetlenség mutatkozott, ami odavezetett, hogy leprában sztrájkra is sor került. A bizottság az egy kutatóra jutó évi ráfordítást illetően most 500 dolláros emelést javasolt, s a tanácsadó testület ezzel egyet io értett. Juliusban nem tárgyalták az l8pra-i magfizikai alapkutatási egység felépítésének kérdését. Az úgynevezett "Mös8bauerprojektumról" van szó, amelynek az lenne a célja, hogy az Amerikában dolgozó Nobel-dijas német Mössbauer professzort, munkatársaival együtt megnyerjék az Ispra-i alapkutatások számára. Ez a terv kormányszinten nehézségekbe ütközött: Németország és Olaszország ugyan támogatta az elgondolást, Franciaország és a Benelux államok azonban nem egyeztek bele a költségek ilyen nagyarányú növelésébe, hiszen a projek» tum realizálása csupán az első öt évben 20 millió dolláros többletkiadást jelentene . — Das Forschungsbudget der EURATCM. (Az EURATOM kutatási költségvetése.) = Neue Zürcher Zeitung (Zürich), 1963. jul.24. 9.1. Az ausztráliai egyetemek gondjai Az angol mintára szervezett ausztráliai egyetemek figyelme ugyanazokra a gondokra összpontosul, mint a brit testvérintézményeké, különösen ami a hallgatóság számbeli növekedését és az ezzel járó számos pénzügyi és szervezeti kérdést illeti. Ezekről ad a londoni Economist összefoglalást, hangsúlyozva, hogy e problémákat még növeli a jó hirnevü ausztráliai egyetemek általános kibővítése és uj intézmények felállitása. A középiskolát elvégző fiatalok Ausztráliában is egyre nagyobb számban jelentkeznek egyetemi felvételre, ami nagy gondot jelent a lényegesen kisebb hallgatóságra méretezett egyetemeknek. Ebben az évben első Ízben voltak kénytelenek a felvételeket meghatározott kvóta keretén belül végrehajtani, s ennek következtében Sydneyben 200, Melbourne-ben 600 jelentkező fiatalt elutasítani. Noha az egyetemi hallgatóság száma még igy is 6 kai növekedett, sokan méltatlankodtak azon, hogy ily módon sok, esetleg nagyon tehetséges fiatal kallódhatik el. Az ausztráliai egyetemeken mintegy 65 000 hallgató tanul, 1939-hen 14 000, ez a szám igen jellemző abból a szempontból is, hogy ugyanezen idő alatt az ország lakossága csak a felével nőtt, szemben az egyetemisták több, mint négy és félszeres létszámemelkedésével. Ausztráliában is megfigyelhető, hogy a humán- és társadalomtudomá473'
